26.rész

Kedves Olvasók!

Köszönöm a 88 feliratkozót! Minden alkalommal köszönetet mondok Nektek, de ez egy olyan dolog amit sosem fogok tudni eléggé meghálálni. Mindenképpen megemlíteném, hogy a következő részt csak a jövő hét vége fele fogom tudni hozni, HA sikerül megírnom. Ha nem, akkor csak az azt követő héten, ugyanis nyakamon a bérmálás, az ehhez kapcsolódó vizsga, az év vége...Remélem megértitek. Csodálatos lenne, ha addigra összejönne a 90 feliratkozó. *-* Köszönöm az előző részhez érkezett rengeteg kommentet. Szerintem rekordot döntöttetek. Imádom elolvasni őket, erőt adnak. Zenének Justin egyik számát csatoltam. Jó olvasást nektek!

Love, Dream

Love Me Like You Do

Clarie Evans

Az az egy szó elég volt ahhoz hogy legalább egy kicsit feloldódjak. Eszembe jutott, hogy valószínűleg elég félreérthető helyzetben vagyunk, de elhessegettem a gondolatot. Csak hálás voltam amiért ott volt velem.

A kezével játszottam és nekem ez tökéletesen elég lett volna, de úgy látszik Justin mégsem tett le teljesen a kérdezősködésről.
- Miért nem szeretnéd a babát?- döntötte homlokát az hajamnak, orrával finoman súrolta az arcomat.
Nem rágalmazva kérdezte, így nyeltem egyet és válaszoltam.
- Mert neki meglehet mindaz, amit én elvesztettem- a hangom elcsuklott.
- Mit veszítettél el?
- Az apámat. Az anyámat....magamat.
- Vannak dolgok, amiket sosem késő megtenni.
Bár nem láttam az arcát, éreztem ahogy elmosolyodik. Nem anyára gondolt... 2 további lehetőség maradt. És mindkettőt addig akartam halasztani, amíg csak lehet.
- Nem akarok beszélni vele. Nem akarok 1 házban lenni vele.
- Gyere hozzám! Egyedül lakom abban a hatalmas házban...
Felnéztem a kezünkről, aztán lassan bólintottam.

Bár Justin felajánlotta hogy segít összepakolni, erre semmi szükség nem volt. Egyrészt mert nem szeretem ha turkálnak a cuccaim között, másrészt meg mert amúgysem tudja hogy miket szeretnél eltenni. Így egyedül pakoltam bele 1 bőröndbe és egy utazótáskába. Elraktam mindent- ami valljuk be, nem volt nehéz feladat, hiszen úgy igazándiból még ki sem pakoltam. Ehhez mindössze fél óra kellett.

- Kész vagy?- állt fel Justin az ágyamról.
- Igen, azt hiszem- néztem körbe még egyszer.
- Rendben- egy biztos mozdulattal a vállára vette a sporttáskát, és intett hogy induljak kifele. Kinyitottam az ajtót és lesétáltam a lépcsőn, Justin követett, bár a lépcsőn lassabban haladt a bőrönd miatt.
Az előszoba már látótávolságon belül volt, és épp amikor meggyorsítottam a lépteimet Apa jött ki a nappaliból.
- Clar, kicsim én...- itt ránézett Justinra, aztán megint vissza rám-, hát te meg hova mész?
- Justinhoz költözöm- közöltem vele ridegen, aztán mit sem várva a válaszára végigmentem az előszobán és kitárva a bejárati ajtót eltűntem a sötétben.

A fehér Ferrari ott parkolt a kapu előtt. Justin 2 perc késéssel ért ki, kinyitotta a zárat és amíg betette a csomagjaimat én beültem az első ülésre. Idegesen bámultam ki az ablakon, Apa ajtóban álló alakját megvilágította a bentről kiszűrődő fény. Aztán felbőgött a motor és lehunytam a szememet.

Az autóút csendben telt, főleg miattam. Amikor megérkeztünk és kiszálltunk az autóból, Justin heves tiltakozásba kezdett,amiért felhoztam hogy viszem az egyik táskát. Azért ilyen rövid idő alatt nem változtam sokat, így amikor kinyitotta a csomagtartót a vállamra kaptam a sporttáskámat. Egy lemondó szemforgatás után kivette a bőröndöt és lezárta a kocsit. Még nem igazán néztem körbe a ház udvarán, de azt tudtam hogy egy szép hosszú járda vezet a kaputól a bejáratig, különféle kerti csodákkal körülötte. Az udvaron az egyik őr megkérdezte Justint, hogy meddig fogok maradni, mire ő csak annyit mondott hogy ' Ameddig akar.' .

Beléptünk a házba és miután Justin belökte az ajtót megkérdeztem.
- A szobám marad a régi?
- Hát, ha gondolod osztozhatunk egyen is...- vigyorgott, mire azzal a 'ne kezd megint' nézéssel megráztam a fejem.
- Igen,igen,marad- nevetett.

Már ismertem a járást úgyhogy- nyomomban Bieberrel- felmentem az emeletre és benyitottam a szobába. Utoljára még a londoni utazás előtt voltam itt, és azóta nem változott semmi. Mármint az ágyat bevetették, illatosító illat volt és minden kristály tiszta volt. Azaz valami mégis más volt. Leemeltem a vállamról a táskát és odaléptem a törött képhez.
- Ja, hagyjad csak! Majd hívok valakit aki feltakarítja- húzta be a bőröndöt Justin a szobába.
Én viszont makacs voltam. Leguggoltam és a kezembe szedtem a szilánkokat.
- Clar, el fogod vágni az ujjad- hallatszott Justin aggodalmas hangja mögülem.
- Mi történt vele?- folytattam tovább.
- Én történtem vele.

Felálltam és a kezem által megformált tálka tele volt az üvegdarabokkal. Kikerültem Justint és kivittem őket a fürdőszobai szemetesbe. Amikor visszamentem a szobába az ágyon ült és telefonozott.
- Nézd, elég fáradt vagyok és szeretnék lezuhanyozni is, szóval ha nem gond...
- Értettem- felállt és elindult kifele, még mindig a telefont bújva.
- Justin!
- Igen?- megállt és visszanézett.
- Köszönöm.
Rám mosolygott aztán behúzta maga mögött az ajtót.

Pizsamában kitámolyogtam a fürdőszobából és szinte kiborítottam az egész bőrönd tartalmát a fogkefém után kutatva. Természetesen a táska legalján megtaláltam. Visszamentem a fürdőbe és befejeztem a tisztálkodást.

A vékony takaró alá bújtam és feloldottam a képernyőzárat a telefonomon. Kaptam 2 sms-t, meg apától vagy 10 nemfogadott hívást... Megnyitottam az egyik sms-t,ami Erictől jött:
" Na, mi történt? Rendben vagy? "
Kedves tőle hogy aggódik, visszaírtam:
" Mondjuk... Hosszú, és fáradt vagyok. Holnap skype-on elmesélem,ha nem találkozunk. Jóéjt! " 
Még szinte ki sem léptem az üzenetkezelőből, máris visszaírt.
" Neked is :) x" 
Aztán megnyitottam a másik levelet is, ami ismeretlen számról jött.
" Szép estét Clarie! Hiányzik a hangod. Meg a tudat hogy mellettem vagy. Kiheverjük! Van egy meglepetésem holnapra. Álmodj szépeket. Én veled fogok. Harry x "

Ohh God. Honnan szerezte meg a számom? Persze, ő Harry Styles... Rezgőre állítottam a mobilt és betettem a párnám alá, aztán elnyomott az álom.

Hangokat hallok, de nem tudom kivenni őket. Túl nagy a távolság. Közelebb lépkedek. Közelebb és közelebb. Babasírás. Egy babát hallok. Előttem egy csukott ajtó van. Lassan a kilincsre teszem a kezem, és benyitok. Egy fekete hajú nő a karjaiban tart egy apró kis csöppséget, Pattie az. Mögötte a férje- az apám- áll, büszke tekintettel, mosolyogva. Mindketten eljegyzési gyűrűt viselnek. A baba abbahagyja a sírást és rám emeli mogyoróbarna tekintetét. Gyönyörű.
- Gyere ide Clar. Üdvözöld a kishúgodat!- mondja apám.
Egy pillanatra kéztetést érzek rá, hogy odamenjek, de ez amilyen hamar jön elmúlik. Hátrálni kezdek, majd sarkon fordulok és beleütközöm....valakibe.
Anya. 
Az arca megtört, a szemei beesettek, a szája remeg. Felemeli a kezét hogy marasztásra bírjon. 
- Elfelejtettél engem.
- Nem- tiltakoztam fájdalmasan.
- Elfelejtettél engem, és elfelejtetted hogy ki vagy. Nem erre tanítottalak.
- Anya...- lehelem, mire fénylő kezével végigsimít az arcomon. Lágyan hajtom bele a fejem puha tenyerébe. 
- Elmegyek kicsi Clar, örökre elmegyek.
- Ne- kérem őt riadtan.
- Ne felejtsd el hogy ki vagy. Légy önmagad. Belőled csak egy van Clarie. Soha nem helyettesíthet senki. 
- Ne- kérem már kiabálva.
- Ne felejtsd el- hal el a hangja.
Nem úgy tűnik el mint a szellemek a filmekben. A nyaka hátrabicsaklik. A szemei elkerekednek, az ajkai szétválnak. Hörgő hang hagyja el a torkát, majd ezt vér követi. Csontok törését hallom. 
Reszketek, zokogok és kiabálok egyszerre.
- ANYA! NE! ANYA! 
Összerogyok. Anya utolsó vérfagyasztó vonaglása után tovatűnik a teste. Torkom szakadtából sikítok. Aztán felébredek.

Justin Bieber

Először a kiabálásra lettem figyelmes. Az éjjeliszekrényemen lévő digitális óra 4:30-at mutatott. Úgy ahogy voltam alsónadrágban másztam ki az ágyból, és Clar szobája felé vettem az irányt. Álmosan dörzsöltem meg a szemeimet. Az ajtónál megálltam és kopogtattam.
- Clar? - a hangom rekedtes volt. Meg úgy igazából felismerhetetlen.
A kiabálás megszűnt, én pedig már készültem visszamenni a puha ágyamba, amikor meghallottam a sikítást. A másodperc törtrésze alatt felébredtem és kivágtam az ajtót. Clar az ágyban forgolódott hevesen, a feje alól az összes párna a földre hullott, a takarója teljes összevisszasággal csavarodott a teste köré.

Futva tettem meg a pár lépésnyi utat az ajtótól az ágyáig, aztán a kezembe vettem az arcát.
- Clar, ébredj fel! Clarie, csak álmodsz! - mondtam finoman, de határozottan.
Kicsit megráztam a vállát, aztán letérdeltem az ágy mellé. Hihetetlen milyen erővel rángatta őt az álombéli valóság.
- Clar!- szóltam rá határozottan, mire szétnyílt a szája és kinyitotta a szemeit.
Szaporán kapkodta a levegőt, aztán rám nézett. Esküszöm, összefacsarodott a szívem ahogyan az első kósza könnycsepp kigördült a szeméből.
- Clar- mondtam ki ezt a számomra legkedvesebb szót, és finoman végigsimítottam az arcán.
Az első könnycseppet még sok sok követte, én pedig már képtelen voltam tovább nézni. Finoman letöröltem őket. Olyan hirtelen moccant meg, hogy komoly erőfeszítések árán tudtam csak megtartani az egyensúlyomat. Gyors mozdulattal karolta át a nyakam és húzott oda magához. Éreztem a leheletét a nyakamon, a szíve olyan hevesen dobogott, hogy úgy éreztem, ha a mellkasommal nem támasztom meg, menten kiugrik a helyéről.

Egy mozdulattal bemásztam mellé az ágyba, és hamar megigazítottam a takarót. Az oldalamon feküdtem, ő pedig hozzám bújt. A kezeit a mellkasomra tette, fejét az állam alá hajtotta.  Még soha életemben nem éreztem ennyire csodálatosnak egy lány érintését. Ő más volt. Neki még a lélegzetvételétől is elámultam.

Olyan óvatosan karoltam át a derekát, mintha egy porcelánbaba lenne. Halkan dúdolgatni kezdtem neki, eleinte csupán összemosódott dallamokat, de a végén egy dallá alakult. Méghozzá a saját dalommá.

Love me like you do
Love me like you do, like you do
Hold me tight and don't let go
What am I to do? When you love me like you do
Like you do, hold me tight and don't let go
...

Az egyetlen lány, akinek úgy éneklek hajnalok hajnalán, hogy csak kettesben vagyunk, az Clarie.

Clarie Evans

Hihetetlen hogy egyetlen érintésével képes teljesen megnyugtatni. Soha nem gondoltam volna, de az elkényeztetett popsztáróból áradt a kedvesség, a törődés és a gondoskodás. Amikor összebújva feküdtünk az ágyban, és énekelni kezdett nekem, elfelejtettem minden rosszat. Tudtam hogy ő ott van, és vigyáz rám. A dalszöveg pedig a belsőmig hatolt.

Reméltem hogy amit énekel,komolyan gondolja, és örökre mellettem lesz.

Ahogy énekelt kicsivel szorosabban ölelt át, miközben őt néztem. Aztán a dal véget ért, de ő még mindig ugyanúgy tartott a karjában. A szívverésem helyreállt, szabályosan vettem a levegőt. Mégis éreztem, ha most elmegy nem marad ez így.
- Nem hagylak magadra Hercegnőm- mondta mintha csak olvasna a gondolataimban, majd ajkával puha csókot nyomott a homlokomra, én pedig behunytam a szememet.

1 héttel ezelőtt a pokol mélyére kívántam. Pár napja el az 5 mérföldes körzetemből. Most pedig azt akarom hogy maradjon velem. Az egyik felem kapásból elutasítja őt, a másik mindennél jobban vágyik rá. Melyik vagyok én?!