21.rész

Kedves Olvasók!

Tartozom egy bocsánat kéréssel, amiért megkésve hozom a részt. Se időm nem volt írni, se ihletem, de remélem sikerül titeket kárpótolnom egy picit. A következő részt akkor hozom, ha sikerült megírnom, bízom benne,hogy így is lesz pár új feliratkozó!:) Szeretnék mindenkinek kellemes pihenést kívánni még a hétvégére, és vasárnapra kreativitást, hogy mindenki meglephesse valamivel az Édesanyját!:)
Jó olvasást!

Love, Dream

Oh my Goodness

Clarie Evans

A fejem hirtelen egy légüres térré változott, ami immár képtelen volt gondolkodni. Talán percekig néztem magam elé, talán csak másodpercekig, de egy év ezrednek éreztem. Eközben mindenki a szobában rám várt, egészen pontosan arra, mit válaszolok erre. Nagyon jó kérdés, mert én sem tudtam.
- Én, nem tudom... - mondtam. Hát megértem ezt is. Még nem volt olyan, hogy ne tudtam volna visszavágni valamit, akármire...
- Nézd, nem kell most azonnal eldöntened. Csak szeretném, szeretnénk ha elgondolkoznál rajta- próbálta feloldani a beállt helyzetet Harry.
Bólintottam. 5 perccel később a fiúk a videójátékot nyomatták, én a hátul lévő székre telepedtem le megint. Felhúztam a térdeimet, átkulcsoltam őket és bár szememmel a TV képernyőjét néztem, a gondolataim teljesen máshol jártak. A One Direction szeretne felvenni velem egy dalt. Velem. Egy senki vagyok, és nem csak a sztárvilágban... Nőből vagyok, így az önbecsülésem kb. a béka segge alatt van, de még ha be is ismerem hogy tudok énekelni, az ehhez nem elég. Mire feleszméltem, Justin leguggolt mellém.
- Minden rendben? Csendes vagy...
- És ez furcsa?- az él a mondat végére elszállt a hangomból, és Justin felnevetett.
- Látom semmi gond...
- Lökött vagy- produkáltam egy mosoly félét.
- Nézd, tényleg nem kell most döntened. Nem kényszerít senki semmire. Ez csak egy lehetőség, amivel élhetsz ha szeretnél.
- Nem azzal van a probléma, hogy nem szeretném...
- Akkor?- felvonta a szemöldökét, és látszott rajta, végleg elvesztette a fonalat.
- Nem vagyok énekes, attól még hogy magamnak énekelgetek..-mondtam ki a nyilvánvalót.
- Jajj Clar. Minden ma ismert énekes így kezdte- mosolygott, és visszament a fiúkhoz.
Nem sokáig maradtam egyedül, mert Justin Harry helyét vette át a TV előtt, így a banda legfiatalabb tagjának társaságát élvezhettem tovább.
- Azok után hogy te vagy az egyetlen ember akivel szemben elveszítettem eddigi veretlenségemet, nem éppen a sarokban kéne kuporodnod- vigyorgott.
- Ha ezzel szeretnél ismét kihívni, ne kertelj- vágtam fel, de ahelyett hogy megsértődött volna csak nevetett.
- Nem semmi vagy- rázta meg a göndör fürtjeit.
- Ma szabadnapotok van? Vagyis..volt?- szerettem volna átvenni a beszélgetés irányát.
- Igen, holnap este pedig az O2-ben lépünk fel- odahúzta mellém az asztal túloldalán lévő széket és rátelepedett. - De a ma estém szabad-kacsintott.
- Nekem sajnos nem. 6 sztárral kell kuksolnom egy szállodában- tettetem a letörtséget, mire ismét nevetett, de a többiek nem igen fordítottak rá nagyobb figyelmet, mert sokkal jobban érdekelte őket Justin és Louis párharca.
- Nos, elképzelni nem tudom milyen érzés lehet- bólogatott. - De a létszámot csökkenthetjük 1-re is...
Miután értetlenül néztem rá, felállt és a csuklómnál fogva engem is magával húzott. Ruganyos léptekkel indult meg az ajtó felé.
- Hát Ti hova mentek?- kérdezte Liam.
- Elrabolom egy kicsit a Hölgyet- adta a nem túl bőbeszédű választ Harry, és kiléptünk az ajtón. A folyosón biccentett a biztonsági őrnek és a lift felé közelített.
- Ja, meg sem kérdeztem, hova is megyünk?
- A városba-megnyomta a hívógombot.
- Nem azért mondom, de vagy 100 millió lány ácsorog odakint, éles karmokkal és eszelős tekintettel, nyálcsorgatva, rátok várva...
- Felhúzod a fejedre a kapucnit, én is az enyémre, és túléljük.
Beléptünk a liftbe. Harry valóban a fejére húzta azt a csuklyáját.
- Mikor is tervelted te ki ezt?- csillant fel a szemem a felismeréstől. A pulóvert amit viselt az este elején még Louison láttam.
- Abban a percben amikor beléptél a szobába- vallotta be kertelés nélkül, mire én lenyomtam a STOP gombot, megakadályozva ezzel hogy a lift bezáródjon.
Értetlenül nézett rám, én meg kiléptem a liftből.
- Nem szeretném ha holnap reggel az újságok elején virítanék miattad, szóval most bemész és lecseréled a cipődet, nem érdekel kivel,meg a gatyádat, és a sapkádat is...
Féloldalas mosollyal követett vissza a Justin szobájáig, és amíg ő bement, eszembe jutott, hogy nem lesz elég a pulóverom... Bementem a hotelszobámba és a fejemre kaptam egy sapkát és egy napszemüveget is. Tényleg nem akartam a címlapokon virítani. Legalábbis, nem felismerhetően. 5 percet vártam Harryre, és elindultunk. Sokat segített, hogy immár nemcsak sapka volt a fején, és Justin egyik supra cipője, hanem egy bő pulóver is, ami gondolom szintén a kanadai énekesé lehet. Mivel ez elütött a stílusától, volt rá esély, hogy nem ismerik fel.

A szálloda bejárata előtt vagy 100.000-es tömeg állt, hol One Direction-t, hol Justin Biebert kiabálva. A hátsó ajtón mentünk ki, testőrök nélkül. Ha valaki velünk tartana, oda lenne az egész álcázás. Kezeimet bedugtam a pulóverem zsebébe és magam elé nézve lépkedtem, Harry könnyedén tartotta velem a tempót. Amikor kiértünk a hotel utcájából lassítottam.
- Merre is szeretnél menni?
Harry körbenézett mielőtt válaszolt volna.
- Arra gondoltam, megmutatom a stúdiót.
- Harry, nagyjából éjfél körül járhat az idő. Még a Ti "embereiteknek" is kell aludniuk- formáltam időző jeleket az ujjammal.
- De vannak ott éjszakai őrök, na gyere- ellentmondást nem tűrően fordított a megfelelő irányba. Hamar felvettem a ritmusát, bár míg ő egyet lépett hosszú lábaival, az az én mércémnek 2-t jelentett.

Harry rutinosan közlekedett az épület parkolójában, egyenesen átvágva a bejárathoz. Amikor összefutottunk az első őrrel, Harry levette a kapucniját, így átadták nekünk a kulcsokat és könnyedén bejutottunk. Levettem a napszemüvegemet és körbekémleltem a földszintet, igaz, világítás híján.
- Erre- Harry egy hosszú folyosón ballagott végig, és lift helyett a lépcsőt használtuk.
Mikor felértünk a 2. emeletre, kinyitott egy ajtót, és előreengedett. A szoba sötét volt, de csak másodpercekig, aztán Styles felkapcsolta a villanyt. Jártam már zenei stúdióban- Justin jóvoltából -, de oda nem önszántamból mentem, ezért nem is nagyon érdekelt hogy mi van a teremben. Most más volt a helyzet. Lassan levettem a csuklyámat a fejemről, a sapkámmal együtt, és igyekeztem csukva tartani a számat.
- Na, hogy tetszik?- lépett mellém Harry.
- Fantasztikus- nyögtem ki.
- Akkor jó, mert a jó környezet szükséges egy jó dal felvételéhez- kacsintott, és szembefordított az üvegfallal.
Az első amit megláttam a tükörképem volt, de aztán erőt vettem magamon, és keresztülnéztem rajta.
A szívemre hallgatok, az eszem nem tud lelassítani.