8.rész

Kedves Olvasók!

Köszönöm a pozitív visszajelzéseket az előző részhez! Fantasztikusak vagytok! HATALMAS KÖSZÖNET: 2013.04.03-án megdöntöttétek a rekordot! Aznap 429-en látogattatok el az oldalra. Könnyeztem,komolyan,köszönöm srácok! ♥ Terveztem valamit, és ezt meg is osztom veletek: Ha szombat délután 15:00-óráig meglesz a 19,esetleg 20 feliratkozó aznap is teszek fel egy részt. Egyébként(ha ez nem jönne össze) a 9.részt vasárnap hozom. Kezd tavaszias idő lenni, remélem ezúttal az is marad. Nem tudom honnan jött ez az őrület, de ismét egy Nickelback számot hoztam. Ezúttal beleszőttem a dalszöveget a történetbe is- megtaláljátok?:) Élvezzétek az áprilist, és ezt a részt is.  :)

Love, Dream

How You Remind Me

Clarie Evans

A parti homokba kellemesen simult bele a lábam. Senki nem volt ott rajtunk kívül. Ledobtam a táskámat, lecibáltam magamról a fölösleges ruhadarabokat és nekiindultam. A derékig érő vízben estem el. A víz tökéletes volt. Nem túl hideg,és nem túl meleg. Egyszer az életben hálás voltam Justinnak. Fejem hátra vetettem, és rábámultam a csillagos égre. Minden jó volt. Még ha csak egyetlen estére is, de minden jó volt.

Nem sokat voltam egyedül, Justin is utánam jött. Hamar víz alá merült, és nedves fejjel közelített felém.

- Na milyen a víz Hercegnő?

- Jó.

- Azt hiszem ilyenkor szoktak köszönömöt mondani- játszotta a sértődöttet.

- Igen. A kedves emberek biztosan.

Erősen fújta ki a levegőt, de nem nyaggatott tovább. Legalábbis a stílusom miatt.

- Clar...- olyan hangon mondta ki a nevem, hogy muszáj volt odafordulnom. - Gyönyörű hangod van- eresztett el egy kedves mosolyt. - Nem értem, miért akarod eltitkolni.

Meglepett vele. Teljesen kiment a fejemből hogy énekeltem. Nem állt szándékomban, és nem azért, mert ő/ők kérték. Azért, mert anyukám tanított meg énekelni. A halála után letettem erről a szenvedélyemről. Ott hagytam a művészeti sulit is. Túl fájdalmas volt. Minden kotta,minden ritmus és minden dallam rá emlékeztetett. Zenét még tudtam hallgatni, mert csak az tartott össze. Zene nélkül nem tudnék élni, de éneklés nélkül igen. Talán-tettem hozzá magamban. Nem fogom tovább játszani ezt. Ez már nem én vagyok.

- Nem érdekel a véleményed. Miért foglalkozol velem egyáltalán? A világhírű Justin Bieber koslat egy árva londoni lány után. Röhejes, komolyan- minél tovább mondtam, annál jobban egyetértettem vele, és annál nagyobb dühbe jöttem. - Van több milliárd lány, aki azért meghalna hogy ránézz. Már elmondtam, de akkor elmondom még egyszer. ÉN NEM TARTOZOM KÖZÉJÜK. Hagyj engem békén, és keress mást, akivel szórakozhatsz. Mert engem sohasem fogsz megkapni. Érted? Soha.

- Clar, csak szeretnék veled jóban lenni- rántotta meg a vállát.

- Nem akarom hogy foglalkozz velem- tagoltam a szavakat. - Nem érdekelsz. Se te, se a zenéd, se az életed, semmi! Nekem tökéletesen megfelel az élet nélküled is. De tudod mit- emeltem fel az állam-, holnap délelőtt menj ki a városba, és nézz rá egy lányra. Pár órára legalább élvezed majd az életet, vele- azzal felálltam és kisétáltam a partra.

Még hallottam magam mögött a hangját, ahogy tekintetével követte minden lépésemet.

These five words in my head

Scream are we having fun yet?

[Ez az öt szó sikít a fülemben: "Hát még mindig jól szórakozunk?" - ford. szerk.]

Justin Bieber

Kinyitottam a szememet. Elképesztően gyönyörű volt, ahogy ajkaival édes játékot játszott. Tökéletes volt minden. A hangja... Még soha nem hallottam ilyen hangot. A legmélyebb rekesztéstől a legmagasabbra fel tudta vinni, tudtam, bármit képes elénekelni. Azt hittem, végre megkapom. A parton- nem bírtam fékezni a gondolataimat, és a part felé haladva már ruha nélkül láttam a szemeim előtt.

Még bezártam a kocsit, és előhalásztam a törülközőmet, aztán utána mentem. Lefagytam, amikor megláttam a parton sétálni. Beharaptam az alsó ajkamba, és figyeltem ahogy lábaival finoman mintákat rajzol a homokba. Mire leterítettem a törülközőt ő már a vízben volt. Utánamentem, bíztam benne, hogy felavatjuk a partot.

- Na milyen a víz Hercegnő?- kérdeztem.

- Jó- háttal feküdt a vízen, az eget bámulta.

- Azt hiszem ilyenkor szoktak köszönömöt mondani- szóltam enyhe éllel.

- Igen. A kedves emberek biztosan- még mindig nyugodt volt. Jó jelnek vettem.

- Clar...- ejtettem ki lágyan a nevét. - Gyönyörű hangod van. - Nem értem, miért akarod eltitkolni. Változtasd meg az életedet!

Arcán pár másodperc alatt több ezer érzelem futott át, végül dühösen szólalt meg.

- Nem érdekel a véleményed. Miért foglalkozol velem egyáltalán? A világhírű Justin Bieber koslat egy árva londoni lány után. Röhejes, komolyan. Van több milliárd lány, aki azért meghalna hogy ránézz. Már elmondtam, de akkor elmondom még egyszer. ÉN NEM TARTOZOM KÖZÉJÜK. Hagyj engem békén, és keress mást, akivel szórakozhatsz. Mert engem sohasem fogsz megkapni. Érted? Soha.

-Clar, csak szeretnék veled jóban lenni- feleltem egyszerűen.

- Nem akarom hogy foglalkozz velem- kihangsúlyozott minden egyes szót. - Nem érdekelsz. Se te, se a zenéd, se az életed, semmi! Nekem tökéletesen megfelel az élet nélküled is. De tudod mit- szegte fel az állát-, holnap délelőtt menj ki a városba, és nézz rá egy lányra. Pár órára legalább élvezed majd az életet.

Tekintete villámokat szórt, majd elfordult és kisétált a partra.

- Ez az öt szó sikít a fülemben: hát még mindig jól szórakozunk?

Nem.

Csönd telepedett közénk a hazaúton. Nem értettem a hangulatváltozásait. Sőt! egyenesen kiborultam tőlük. Hazamentünk, kivett a hűtőből egy almát és felvágtatott a szobájába. Beálltam a zuhany alá, és eltereltem róla a gondolataimat. Már tudtam, mit fogok tenni. 

Felöltöztem, és titokban elhagytam a házat. Nem a Ferrari-val mentem, az túl feltűnő lett volna. Leparkoltam a ház előtt, és kopogtattam. Pár perc múlva kinyílt az ajtó, és ott állt Jessica.

- Szólhattál volna- nézett rám boldogan.

- Meglepetésnek szántam- vadul nekirontottam, lábammal bevágtam a bejárati ajtót és az ágyba döntöttem.

- Azt hittem már nem jössz többet- tépett bele a hajamba.

- Nem bírnám ki- lihegtem, és átadtam magam neki, minden bűntudat nélkül.