19.rész

Kedves Olvasók!

Először is szeretnék elnézést kérni hogy így este-felé hozom a részt, de nem igazán volt időm a nap folyamán kitenni. Tartozom még egy vallomással is... A következő rész felénél megakadtam. Elszállt az ihletem, pedig már napok óta próbálom visszacsalogatni. Bízom benne hogy ez nem reménytelen, de emiatt( ha össze is gyűlik majd a 65 feliratkozó) valószínűleg késve teszem ki a 20. részt. A megértéseteket kérem. Van olyan is, aki begépeli a sorokat, és kiteszi, de én nem szeretem elkapkodni. Szerintem én többször olvasok el egy részt mint Ti, bár lehetnek kivételek ( ^^ ). A mai résszel párhuzamosan ki kéne tennem a Szereplő képek közzé egy(...) újabb karaktert, de mivel ez még nem készült el( már folynak a munkálatok), ezért ezt csak pár nap múlva fogom tudni feltenni.
Ebben a részben szerettem volna elérni, hogy mindenki meghatódjon amikor Clar visszaemlékezik. Még nem írtam ilyen részt, de az első kritikában amit az oldal kapott( ITT ), felhívták rá a figyelmemet. Zenének egy számomra nagyon kedves számot csatoltam. #PinkForever <3
Jó olvasást!

Love, Dream

Just Like A Pill

Clarie Evans

Pontosan 15 percet feküdtem hanyatt az ágyon, a plafont kémlelve, miután Justin magamra hagyott. Annyi minden változik az életben. Mintha csak tegnap lett volna, hogy nevetve ugráltam körbe a régi házunk nappalijában az ajándék miatt, amit a 8. születésnapomra kaptam. Anya és Apa Disneyland-be vittek el azon a hétvégén. Csodálatos volt. Kézenfogva sétáltunk a szüleimmel, és mint a legtöbb kisgyereket, engem is hintáztattak olykor menet közben. Talán csak fél centivel voltak a lábaim a földtől,de úgy éreztem hogy repülök. A jelmezbe öltözött emberekkel fényképezkedtünk, vattacukrot ettünk és hullámvasutaztunk. Így visszagondolva nem olyan nagy dolog, talán gyerekes is, de akkor minden érzést felülmúlt.

Anyával és Apával megérkeztünk Csodaországba. Úgy vigyorogtam,mint a tejbetök. Leírhatatlanul boldog voltam.
- Hova szeretnél először menni drágám?- nézett le rám Anya az ő kedves, szeretetteli teli mosolyával az arcán.
Körbenéztem, és a szemem megakadt egy életnagyságú Minnie Mouse-on. 
- Minnie-hoz szeretnék menni- mondtam izgatottan.
A szüleim egymásra néztek, és odavezettek engem.

A szereplő vidáman beszélgetett velem, aztán készítettünk vele egy képet is. Annyira boldog voltam. 

Az emlék könnyeket csalt a szemembe, de hamar kipislogtam őket. Kiugrottam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Lekapkodtam a ruháimat és beálltam a forró zuhany alá. Muszáj volt megnyugodnom. Akármit teszek, Anyát már nem tudom visszahozni. Elment, örökre. Olvasni, filmet nézni hasonló esetekről ezerszer könnyebb mint megélni. Megvártam amíg a reszketésem csillapult, és a légzésem is helyreállt, aztán kiszálltam,megtörölköztem és magamra kaptam valami ruhát. Megnéztem a telefonomon az időt- már 10 perces késésben voltam a megbeszélt időponthoz képest. Felkötöttem a hajamat és beletúrtam a bőröndömbe, hogy megkeressem a cipőt,amit fel akartam venni. A pólóim alatt a kezembe akadt valami. Lerogytam az ágyra és a kezemben lévő könnyű nyakláncot bámultam. Anyától kaptam még a betegsége előtt. Felkötöttem a nyakamba és betűrtem a pulcsim alá. A hideg lánc perzselte a bőrömet- vagy inkább csak az emléke. A telefon rezegni kezdett mellettem. Kinyomtam Biebert, aztán kimentem a szobából,bezártam az ajtót és elindultam a szobája felé. A szállodán kívül lévő fanok sikítozása a nap végére nemhogy csökkent, nőtt! Volt egy olyan érzésem,hogy hosszú lesz még ez este.

A 213-mas szoba előtt megálltam, és kopogtattam. Belülről halk zene és beszélgetés zaja szűrődött ki. Karba fontam a kezeimet magam előtt, és vártam hogy Justin ajtót nyisson. Amikor azonban az ajtó kitárult, nem Justinnal álltam szemben. Felemeltem a fejem, hogy jobban szemügyre vehessem a magas személyt. A fiúnak mélyzöld szemei, göndör fürtjei és édes gödröcskéi voltak. Lehetetlenség volt nem felismerni őt.
- Harry vagyok, te pedig biztosan Clar. Gyere be- mosolygott, és félre állt az ajtóból, helyet kínálva ezzel.
Lassan belépkedtem, és így beláttam az egész szobát. Bal kézre nyílt a fürdőszoba, annak az ajtajával párhuzamos falon helyezkedett el az ágy. Az ablakokon elhúzták a függönyt- egyrészt mert este volt és besötétedett,másrészt a rajongók miatt. A szoba túlsó végében volt egy fekete kanapé, 2 kis asztal székek és egy zsámoly. Jobb kéz felől a sarokban volt egy plazma TV. Az én szobám ehhez képest tényleg nagyon átlagos volt, de Justin lakosztályát sem igazán a berendezés tette elképesztővé. Bieber az ágy szélén ült, 100 wattos mosollyal üdvözölve engem. A kanapén elnyúló Liam Payne, Zayn Malik egy vidám Hello-t küldtek felém. Louis a szőnyegen ült, Niall pedig a puffon foglalt helyet, mellette egy gitár hevert. Ők is köszöntek, de az agyam lassan dolgozta fel az információkat. Lehet hogy mégis innom kellett volna egy kis kávét. Jó erőset... Harry mögöttem állt, és azzal, hogy hátulról kicsit megtolt kizökkentett a gondolatmenetemből.
- Ülj le- mondta, mire Justin megveregette az ágyat maga mellett.
Ellenőriztem magam, a szám csukva volt, hál' istennek. Kicsit megráztam a fejem, hogy észhez térjek és lendületes léptekkel célba vettem az egyik széket, majd törökülésben helyet foglaltam rajta. Minden szempár rám szegeződött, mintha valami kiállítási bábú lennék. Amíg a csend körbeölelte a szobát,és Harry leült Justin mellé, összegeztem a dolgokat.
1. Justin lakosztályában van a One Direction.
2. A fiúk Fifáztak, mert a televízió képernyőjén az utolsó meccs állása villogott.
3. Melegítőben, kócos hajjal ülök előttük.
4. Harry Styles majd' felfal a tekintetével.
5. Meg fogom ölni Justint.
- Na, mit szólsz a meglepetésemhez?- kérdezte Justin.
Odafordítottam a fejem felé, és visszanyeltem azokat a goromba szavakat amik eszembe jutottak. Csak kedveskedni akart, nem lehetek vele bunkó. Kivételesen nem volt hátsó szándéka, csak az időzítése volt rémes. Mivel mind a válaszomra vártak, megszólaltam.
- Hát, meglepődtem.
- A rajongóink ha meglátnak minket 99%-ban sikoltoznak, ugrálnak és a nevünket kiabálják, és majdnem szívrohamot kapnak. Örülök hogy nálad ennyit tesz a meglepődés- vigyorgott Louis.
- Ja, a híres Justin Bieberrel laktam 1 hétig. Asszem' kezd leperegni rólam az ilyesmi.
- Hahaha. Nagyon vicces Hercegnő- Bieber arcáról lehetetlenség volt letörölni azt a beképzelt vigyort, pedig a becézése miatt kedvem támadt hozzá, de helyette inkább megköszörültem a torkomat.
- Ki nyert- néztem a TV képernyőjére.
Harry nevetésben tört ki Niall duzzogó arca láttán. Megtudtam a választ.
- Mindig Harry nyer- magyarázta Liam-, akárkivel játszik...
- Csak mert nem játszott még velem- mondtam komolyan.
Régebben sokat játszottam, mert bár lány vagyok, és igen, néha vásárolok,kifestem a körmeimet és sminkelem magam, az autók és a videójátékok jobban érdekeltek mint a babák.
- Oohh, igen?- fogadta lelkesen a kihívásom a banda legfiatalabb tagja.
- Naná- felálltam és odatelepedtem amellé a zsámoly mellé, amelyiken Niall foglalt helyet-közvetlenül a TV elé. - Na mi lesz, megijedtél?- néztem zöld szemeibe.
A többiek röhögésben törtek ki, de Harry nem sértődött meg. Elvigyorodott és leült mellém, így Louis áttelepedett a székre amin korábban ültem, hogy lásson is valamit.
- Kaptál már ki lánytól?- vettem kezembe a dzsojsztikot.
- Nem, még soha- mondta Ő és a fiúk kórusban.
- Most majd fogsz- fordítottam vissza a fejem róla a képernyőre, és megnyomtam a START gombot.