14. rész

Kedves Olvasók!

*Taps-taps-taps*. Wow. Fantasztikusak vagytok! Tegnap tettem közzé az új részt, de máris elértétek a 33 feliratkozót. Most kicsit nagyobb akadályt állítok elétek. A 15. részt akkor hozom,ha elértük a 40 feliratkozót. Én is igyekszem reklámozni az oldalt,tegyétek meg ti is, és megint hamar összehozzátok. :)
A mai rész elolvasása után sokan mondjátok majd(szerintem), hogy miért most hagytam abba. Elmondom, hogy szándékosan! A saját tapasztalatom( azoknál a blogoknál amiket olvasok), hogy sokkal jobban várom a következő részt, ha valami csattanás történik az előző végén. Szóval, igyekszem mindig elérni ezt a saját írásaimnál. Gondolkozom olyanon, hogy az oldalnak csinálnék facebook csoportot. Oda kitennék részleteket a következő részekből, megbeszélnénk ezt-azt(esetleg a folytatással kapcsolatban). A kérdés az, hogy érdekelne-e titeket?:) Szóval, 40 feliratkozó= 15. rész
Jó olvasást!

Love, Dream

Never Let You Go

Clarie Evans

Leengedtem az ablakot és hagytam hogy a szél az arcomba fújjon. Miért kellett mindent elrontania?
- Jól vagy?- nézett rám Eric.
Teleszívtam a tüdőmet levegővel és bólintottam.
-Sajnálom- sütöttem le a szememet.
- Nem a te hibád! Inkább azt mond meg, hogy hova szeretnél menni.
- Hát, még nem voltam nálad, szóval ha nincs jobb ötleted...
- Nagyon örülnék neki, ha átjönnél- mosolyodott el.
Így a háza felé vettük az irányt. Leparkolt és bementünk a házba.
Justinénál és a mienknél sokkal kisebb volt, de mivel nem tudtam arról hogy együtt lakna valakivel,ez érthető. Világos színek burkolták be a földszinten lévő nappalit és konyhát, valamint az emeleten lévő 1 hálót, vendégszobát és a fürdőt.
- Nos, ez lenne az én otthonom- tárta szét a karját.
- Otthonos. Nekem tetszik- mondtam. Ez igaz is volt.
- Örülök neki. Szóval, filmet már néztünk. Egyéb ötlet a továbbiakra nézve?- csapta össze a kezét.
Nem igazán volt kedvem semmihez. Még mindig rosszul éreztem magam Justin miatt. Haragudtam rá.
- Kártya, beszélgetés... jöhet bármi.
- Azt hittem vásárolni szeretnél majd menni- iszonyatosan helyes volt,amikor nevetett.
Ezzel engem is jobb kedvre derített.
- Nos, én nem az a lány vagyok- öltöttem ki a nyelvemet játékosan.
- Csak vigyázz, nehogy lecsípjem!- mutatott ollót az ujjaival.

Este 11-ig beszélgettünk, kártyáztunk és a délelőtt ellenére több filmet is megnéztünk. Mire feleszméltem már Justin háza előtt álltunk, nem tudtam rávenni magam arra, hogy kiszálljak.
- Héé. Holnap is találkozhatunk- próbált felvidítani ismét.
- Ha lenne nálam ruha, meghívatnám magam éjszakára- feleltem.
- Miért kell ahhoz ruha?- szája fülig ért, mire vállba bokszoltam.
- Nagyon vicces- nevettem vele együtt.
- Akkor beszélünk.
- Igen.
- Jóéjt Clar- közelebb hajolt és egy puszit nyomott az arcomra, valamivel a szám mellé.
- Neked is- kinyitottam az ajtót és kiszálltam.
Megvártam amíg a fekete Merci eltűnik az utcából és lassú léptekkel elindultam a ház felé.
Haragom ismét előtört, de emellett csalódottságot is éreztem. És ami meglepett az az, hogy nem Eric miatt. Mert mégsem sikerült úgy eltölteni a napot, hogy ne legyen benne semmi rosszkedv. Nem, nem azért. Justin miatt. Kezeim megálltak a kilincsen. Eldöntötted, hogy senkit nem engedsz közel magadhoz. Erre itt van ez a 2 fiú. Döntened kell!-szólt a hang a fejemből. Ez nem fair- válaszoltam vissza neki. Az élet szívás, aztán meghalsz. Lenyomtam a kilincset. Egy kéz a másik oldalról ugyan ezt tette. Belenéztem a szemeibe, de csupán egy pillanatra, mielőtt a karjaiba zárt volna.

Justin Bieber

Délelőtt elmentem Jessicától, egyenesen a stúdióba. Holnap reggel utazunk Londonba, és még át kell vennem a koreográfiákat. Küldtem Clarienek egy üzenetet, de biztosra vettem hogy nem méltat majd válaszra. Igazam lett.

Délelőtt 11 órakor hulla fáradtan gurultam be a kocsifelhajtóra. Leállítottam a motort és mérgesen meresztettem a szemeimet a mellettem parkoló fekete Mercedesre. Nem kellett találgatnom, hogy rájöjjek kié az a kocsi. Volt alkalmam megjegyezni. Kiugrottam a kocsiból és hatalmasakat lépve közelítettem a ház felé. Az ajtó előtt megtorpantam. Tényleg nevetést hallottam? Nem hiszem el. Clarie nevetett. Ennyi elég volt. Szinte kitéptem az ajtót.

- Te meg mi a frászt keresel a házamban?- üvöltöttem rá amikor berobogtam a nappaliba.
- Elfogadtam egy meghívást- sziszegte Eric.
- Takarodj innen! És engedd el!- ezt már tényleg nem hittem el! Még mindig a karjaiban tartotta. Megragadtam Clar kezét és elhúztam tőle.
- Te eressz el engem- tépte ki magát a szorításomból, majd Eric keze után nyúlt és kifele vezette.
- Most meg mégis hová mész? - tartottam velünk a tempót.
- Bárhova csak el innen.
Eric kocsijának az ajtaja kinyílt, beültek.
- Clar, kérlek ne menj el- fogta meg az ajtót Justin.
Szomorúan néztem rá. Ha nem akarom hogy elmenjen,elő kell vennem a boci szemeket. Így is tettem.
- Kizárt- még egyszer utoljára a szemembe nézett aztán becsapta az ajtót és eltűntek. Ezt elcs*sztem.
A házban a földhöz vágtam a vázát, a virágokkal együtt. Utána felrobogtam a szobámba, levetettem magam az ágyra és felmentem Twitterre.
"Az élet rohadt nehéz!"- tweeteltem ki. Milyen igaz!

Este 11 órakor a nappali ablakán bámultam kifelé. Csak hazajön,nem? Már összepakoltam a bőröndjeimet,de nélküle nem megyek el. Talán máshogy kéne csinálnom-tűnődtem. Talán ha kedves lennék...nem! Fenn áll a veszélye hogy beleszeretnék. Azt pedig nem akarom.
És még nem szerettél bele?
Megzavarva az idegesítő hangot a fejemben odafutottam az ajtóhoz,amikor megláttam a fekete Mercit leparkolni. Kérlek,gyere be!-könyörögtem magamban. Homlokomat az ajtón nyugtattam. A kocsi már elhajtott, mégis a perceket amíg odaért az ajtóhoz óráknak éreztem. Hallottam ahogyan sóhajt, és egyszerre nyomtuk le a kilincset.
Ránéztem gyönyörű arcára, és magamhoz öleltem. Meglepődött, aztán lassan átkarolt.
- Annyira sajnálom Clar!- suttogtam a fülébe.
- Just...
- Ne, kérlek. Had mondjam végig- még mindig a karjaim között tartottam,és nem akartam tudomásul venni, hogy el kéne engednem. - Tudom hogy bunkó vagyok, és önző. És hogy nem én vagyok a legjobb neked, de egyre fontosabb vagy nekem Clar. Olyan vagy mint egy angyal egy ördög bőrében. Amikor veled vagyok úgy érzem,ennél jobb már nem történhet velem. Soha nem engedlek el- ekkor kicsit elhúzódtam, de csak hogy a szemébe tudjak nézni.
- Tényleg szörnyű vagy, de kedvellek, mint a bátyámat- eresztett el egy fél mosolyt. - Úgy érzem meg is foglak tudni szeretni. De nem mint pasit. Soha nem járnék veled- a mosoly lehervadt az arcomról.
- Miért?- nyögtem ki végül.
- Mert tudom milyen vagy. Egy kapcsolatban a legfontosabb dolog a bizalom. Én nem tudnék bízni benned-felelte őszintén.
Ezzel ne most foglalkozz-figyelmeztettem magam. Amúgy sem akarnál tartós kapcsolatot. Szóval, rászántam magam, és feltettem neki a nagy kérdést.
- Clar. Velem jössz Londonba?