6. rész

Kedves Olvasók! 

Kellemes húsvéti ünnepeket Mindenkinek!:) Nos, az ünnep az egyik oka,hogy ilyen korán kiteszem ezt a részt. A másik,hogy óraállítás volt,én pedig nagyon elszúrtam,és még van 1 órám mielőtt szentmisére megyek, aztán jönnek a rokonok....szóval most van időm:) Nagyon remélem,hogy ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Eszméletlenül hálás vagyok mind a 16 feliratkozónak! Köszönöm! Zenét most kivételesen a bejegyzés közben találtok majd.A mai részről...Justinnak sikerül elérnie egy 'kis apróságot", csak nem éppen úgy ahogy szeretné. Clar kitart az elhatározása mellett, és bár megteszi-egy részét- annak amit Justin kér, de a vastag fal ami körülveszi még korántsem omlik le.

Jó olvasást!

Love, Dream

Clarie Evans

Morcosan keltem fel. Valószinüleg az idő miatt-is. Meg persze a mai program miatt. Egész délelőtt vele kell rostokolnom, egy épületben összezárva. Persze itt is egy házban lennénk, de az mégis más.  Július közepe van, de kint esős idő volt. És nagyon hideg,ezért melegebben öltöztem fel. Justin már az ajtó előtt toporgott. Egy fekete sapkát és napszemüveget viselt kiegészítőként.

- Na, mi tartott ennyi ideig Hercegnőm?- vonta fel a szemöldökét.

- Tudod, alaposan ki kellett mosnom a számat- adtam a csípős választ.

Ez igaz is volt.

- Tetszik a pulcsid- tekintete arcomról a ruhámra vándorolt.

- Csak miattad-mosolyogtam gúnyosan.

A ház előtt egy fehér Ferrari parkolt.

- Ugye nem komoly?- néztem rá.

- De, nagyon is- lebegtette meg a kulcsokat.

Beszálltam az anyósülésre,és bekötöttem magamat.

- Félsz?-húzódott mosolyra a szája, amikor beindította a motort.

- Nem akarok meghalni- helyeseltem.

Nevetett. Nem gúnyosan, nem flegmán. Tényleg nevetett. Szótlanságba burkolóztam az út alatt.

A stúdió egy hatalmas épület volt. Kívül mindenhol biztonsági őrök álltak. Justin odadobott nekem egy nagy sapkát. Kérdőn néztem rá.

- Tedd fel, ha nem akarod hogy holnap már minden magazinban megjelenjen a képed.

Így is tettem. Ez a másik oka annak, hogy nem járnék/mutatkoznék vele. Híresnek lenni szívás...

Egy köpcös, 50-es éveiben járó férfi köszöntött minket bent. Justinnal kezet rázott, aztán felém fordult.

- Helló. Mi még nem találkoztunk. Scooter vagyok. Justin menedzsere- nyújtotta a kezét.

- Clarie Evans- fogtam vele kezet.

- Ejha- nyögte ki ezt a rövid szócskát a kis celeb.

- Erre tessék- mutatott a bal oldali folyosó irányába Scooter.

Elindultunk, Justin mögénk szorult.

- Szóval Clarie...

- Clar.

- Szóval Clar, honnan jöttél?

- Londonból.

- Tudnod kell, én nem ellenzek semmit Justinnak, de tudod mivel jár ez az egész?

Megálltam, és gyilkos tekintettel meredtem rá.

- Még viccnek is rossz volt.

Justin persze majd besz*rt a röhögéstől.

- Ő anyám hapsijának a lánya- fuldoklott. - Én vagyok ma a bébiszittere.

- Elnézést. Ne is foglalkozzunk vele- forgatta meg a szemét.

- Király ötlet.

Bieber elhallgatott, és tovább kullogott utánunk.

Már vagy 2 órája játszottam a telefonomon, amíg az új dalon dolgoztak.

- Hé Hercegnő, kérsz egy aláírást?- jött oda Justin.

- Szívódj fel- vetettem oda.

Nem zavartatta magát, lehuppant mellém a kanapéra. Megbántam, hogy nem feküdtem el rajta...

- Clarie. Azt hallottam, tudsz gitározni- csatlakozott Scooter is.

- Ezt mondta az apja, de még nem hallottam játszani. Szerintem csak kamu- tette kezét a tarkójára az énekes. Tudtam hogy ez nem igaz, és csak provokálni akar.

- Nem hiszem- kelt védelmemre az idős menedzser.

- Tudsz vagy nem?- nézett rám Justin.

- Tudok.

- És be is bizonyítod? - tekintete láttán előtört belőlem a bizonyítani vágyás.

- Be. Egy feltétellel.

- Mi volna az?- kérdezte.

- Hazafelé én vezetek- gúnyos mosoly jelent meg a szám sarkában.

- Még mit nem! - dőlt vissza.

- Bocs Scooter- fordultam felé.

- Justin ne már. Biztosan te is kíváncsi vagy.

- Jó,jó. Nem akarom ezt hallgatni ezer évig. Rendben Hercegnőm. Te vezetsz, de én választok dalt.

-Válassz - néztem kihívóan a szemébe.

- As Long As You Love Me - viszonozta a pillantásomat.

- Nem vagy kicsit beképzelt, hogy a saját dalodat mondod? - kérdeztem.

- Megy, vagy nem?

- Nem vagyok fan. Nem ismerem. Kérek 10 percet. Meg a zenét. És egy gitárt.

- 10 perc alatt? Kérlek. Már adom is- felállt és betett egy CD-t.

Scooter boldognak tűnt, és szervált nekem egy gitárt. Elindult a zene, én meg becsuktam a szemem. Nem zavartak meg-kivételesen. 2x hallgattam meg simán, aztán gitárral a kezemben. Nem pengettem meg a húrokat, csak néztem őket, és figyeltem a zenét. Az első 2 alkalommal a szöveget figyeltem, a 3. és 4. alkalommal a gitárt és az utolsónál összekombináltam.

- Letelt az idő- lökött oldalba Justin.

- Kész vagyok- emeltem fel a fejemet.

- Oké,mert én is- kezébe vett egy mikrofont, és leült elém egy székre.

- Na, én is- Scooter egy kamerával helyezkedett el tőlünk kb. 4 méterre.

- Miért veszed fel? - kérdeztem.

- Mert nincs az az isten, hogy kihagyjam, ha tényleg sikerült megtanulnod 10 perc alatt. Justin 2 hét után tudta eljátszani.

Ezen mosolyognom kellett.

- 1...2...3...- és kamera indul.

Music

Elkezdtem a dalt, Justin énekelt. Még nem hallottam élőben énekelni. Figyeltem a dallamra. Átadtam magam a hangoknak, ujjaim magabiztosan szólaltatták meg őket. Fejemmel követtem a ritmust. Az első refrén után csukott szemmel is ment. Elérkezett a végszó. Elengedtem az utolsó húrt, és felnéztem.

Justin Bieber

Nem hittem hogy megtanulja. Miért is ne énekelhetnék? Leültem mellé a kanapéra, és fogtam a mikrofonomat.

Hibátlanul játszotta el. A dal alatt végig az arcát néztem. Nem olyan volt mint máskor. Nyugodt volt, érzelmekkel teli, felszabadult és....gyönyörű.

A gitár elhalkult. Scooter tapsolni kezdett.

- Ez szép volt Clar!

- Ja, nem is rossz Hercegnő- veregettem meg a vállát.

- Ne nyúlj hozzám.

- Kis vadóc- nyugtázta menedzserem. - Énekelni is tudsz?

Clar szemében valami olyat láttam, amit eddig még sosem. Fájdalmat. Ez megrázott. Mi történt? Hova tűnt az erős lány? Ő is érez? Az a felszínes, egyhangú, cserfes lány. Minden lepereg róla. Akkor ez mi volt?!

- Clar?- ismételte el a nevét már vagy harmadszorra Scoot.

- Bocsi- megrázta a fejét, és visszatért az erős és határozott énje.

- Tudsz énekelni?

- Tudok-e vagyok fogok-e?- kérdezett vissza.

- Tudsz-e?

- Igen.

- És fogsz is? - ezt a kérdést már én tettem fel. Hallani akartam. Hallani akartam a hangját.

- Nem- ellentmondást nem tűrő választ adott.

- Miért nem?- Scoot csalódottnak tűnt.

- Mert csak.

- És ha neked adom a kocsimat? - bármit. Csak énekeljen.

-Normális vagy?- nézett rám.

- Komolyan beszéltem. Csak egyetlen számot, és a tied- igyekeztem könyörgő tekintetet vágni, amikor meglebegtettem a zsebemből előhúzott kulcsokat.

- Nem-felállt, és letette a gitárt.