5. rész

Kedves Olvasók!

Úgy néz ki, sikerül minden héten 3 új részt hoznom.:) Ma neki is állok a következő résznek, kipihenten. Jóval déli 12 óra után keltem fel, tele vagyok energiával. :D Köszönöm a kommentjeiteket, és a több mint 1000 látogatót! ♥  Zenének Nickelback-  Trying not to love you számát hoztam. Én imádom (Y)
A mai részről: Justin komoly lépésre szánja el magát, amit lehet hogy később még megbán. Clar elgondolkozik azon, amit a fiú mond neki. Lehet hogy a későbbiekben még ő is meggondolja magát?  Mindenkinek jó szünetet, és jó olvasást!:)

Love, Dream

Clarie Evans

Megvető arckifejezéssel bámultam a távolodó kocsi után. Még mindig nem hittem el, hogy apám odaparancsolt ehhez az elkényeztetett sztárocskához. Pedig így volt. Tegnap este bejelentette, hogy ők elutaznak 1 hétig, és a kis incidensem után nem fog egyedül hagyni. Így kerültem Justin villájába. 

Töprengésem után bementem a házba. Hatalmasabb volt mint amiben mi laktunk. A nappaliban volt egy hatalmas plazma TV, fotelek, kanapé,polcok, egy üveg asztal és egy zongora.

- Gyere hercegnő, körbevezetlek- unottan néztem önelégült fejére, aztán elindultam utána.

Ő tehet az egészről. Ha nem köpött volna be, most egyedül élvezhetném a nyarat 1 hétig. Az emeleten volt 2 vendégszoba, Justin szobája és 2 fürdőszoba. Kiválasztottam az ő fészkétől legtávolabbra eső hálót és bepakoltam a cuccaimat. Bezártam az ajtót és zenét hallgattam. Sokszor kopogott, de nem vettem figyelembe. A második nap is így telt. 

Este mikor megéheztem lementem a konyhába. A nappaliban telefonált. Remek, legalább nem kell beszélnem vele. Kivettem a hűtőből egy gyümölcsös tálat. Amikor becsuktam az ajtót, előttem termett.

- Clar, ezt fogod csinálni egész héten?

- Aha.

- Csak 1 hétig nem tudnánk rendes tesókként viselkedni? - ha nem ismertem volna ki ezalatt a 2 nap alatt, hittem volna neki, látva a tekintetét.

- A "tesók"- mutattam idéző jeleket az ujjaimmal- nem tapizzák egymást.

- Nem is tudom ki vetette rám magát- nevetett fel.

- A válasz nem.

- Oké. Kezdjük előröl, rendben? Szeretnék jóban lenni veled, Clar.

- Mond olyannak akit ez érdekel- csuktam be a hűtőajtót és magára hagytam.

Miután befaltam azt a tálnyi gyümölcsöt gitároztam. Nem ment a dal írás. Nem a szöveggel volt gond, a megfelelő dallamot nem találtam meg. Folyton az járt a fejemben, amit mondott. Előröl kezdeni... Mi van ha megkedvelném? Legalább 1 ember lenne, akivel beszélnék. Ki kell szellőztetnem a fejemet. Kinyitottam az ablakot. Hűvös szellő áramlott be, így felkaptam egy pulcsit, az egyik farmergatyámat( az 1000-ből), a Converse cipőmet, egy sapkát és leosontam a lépcsőn. Leérve a földszintre körülnéztem, nem láttam Justint sehol. Biztosan zuhanyzik-gondoltam. Szabad út állt előttem. Kinyitottam a bejárati ajtót és eltűntem a sötétben. 

Miután befordultam a sarkon zsebre vágtam a kezemet, és kiszűrtem a fejemből minden idegtépő gondolatot. Ez sem segített megfeledkezni róla. Nem voltam sosem Belieber. Hallottam pár számát, de azt is Lisának köszönhetően. Lisa imádta Justint. Ohh Lisa- sóhajtottam. Hiányzott, de tudtam, hogy amikor kilépett az ajtón azon a napon, az életemből is kilépett, örökre. Elhessegettem az emléket. Justinról meg annyit tudok amennyit a televízió kapcsolgatásakor hallottam. Nem voltam sosem az a fajta, aki a pletykák és egyéb híresztelések alapján ítélte meg az embereket. Nem könyveltem el őt sem olyannak amilyennek állítják- nagyképűnek, bunkónak, flegmának, rámenősnek és őrjítően idegesítőnek-, amíg nem találkoztam vele 2 napja. Mert ezek közül minden igaz volt rá. Nem tudom hogy viszonyul más lányokhoz, de az irántam tanúsított viselkedése alapján katasztrófális a helyzet. Bár meglehet, hogy van aki ezt élvezi. Igen, biztosan. A rajongói. És a könnyűvérű lányok. És Selena. Én még akkor sem lennék vele, ha nem ilyen helyzetben találkoztunk volna. Nem azért, mert ronda. Mert akármennyire is próbálnám tagadni, nem az. Nincs pasi ideálom. Nem is volt. Számomra nem csak a külső a lényeg. A belső tulajdonság- az az amivel magához láncolhat valaki. Nem számít hogy magas,kövér, vékony, vagy alacsony. Jó, nem vagyok fából én sem, és néha utánafordulok egy fiúnak az utcán. Pontosabban fordultam, amíg ez érdekelt. 3 évvel ezelőttig. A külső ami megfog, a belső ami megtart-tartja a mondás. Én ebben hiszek, és Justin ezért esik ki a pakliból. Elmélkedésem közben egy út menti padhoz értem, leültem, felhúztam a lábaimat és folytattam tovább a gondolatmenetemet. Nem hiszem hogy mi valaha is rendes "testvérek" leszünk. Jól esik, amikor beszólhatok neki. Amiket mond azok leperegnek rólam, ennek ellenére tudomásul veszem őket. Ezért is vagyok most itt. A sötétben, késő este, egy padon kuporogva.

Kezdjük előrül, rendben? Szeretnék jóban lenni veled, Clar.

Magam előtt látom az arcát, ahogyan ezt mondta. Azóta próbálom megfejteni. Komolyan gondolta? Vagy csak viccelt? A zsebemben lévő telefonom eszeveszett rezgésbe kezdett. Elővettem a készüléket. Ismeretlen számot írt ki, de tudtam hogy ki hív. Nem vettem fel. Még hosszú ideig ültem a padon bámulva a sötétbe. Nem gondolkodni, nem érezni. Csak élni. Mikor hajnali 3 órát mutatott a mobilom, elindultam vissza a házba.

- Na végre! A telefon viccből van?!- Justin lépett elém, megakadályozva ezzel hogy felmehessek a lépcsőn.

- Parasztoknak nem veszem fel- vágtam egy grimaszt.

Közelebb lépett, magasan fölém tornyosult.

- Clar. Nem vicces. Aggódtam- tekintete őszintének tűnt. Kicsit közelebb hajolt, így orommal éreztem férfias illatát.

- Ne foglalkozz velem- préseltem ki a számon ezt a 3 szót, majd félrelöktem és felmentem az emeletre.

Becsuktam a szobám ajtaját, és ledőltem az ágyra. A plafont bámulva eszembe jutott valami, amire egyszer nagyon régen kértek meg. Elvettem a laptopomat az asztalról, és felmentem Youtube-ra. Beírtam a keresőbe hogy Justin Bieber, közben fintorogtam egyet. Nem hiszem el, hogy tényleg ezt csinálom, de Lisa miatt... Mert bár ő nem tudja meg soha, de teljesítettem egy régi kívánságát. A címek alapján keresgéltem, és megakadt a tekintetem az egyik videón.

Nothing like us

Megnyitottam.

Justin Bieber

Hosszan engedtem magamra a hideg vizet. Miért kell ennyire megnehezítenie mindent?! Miért nem olyan, mint a többi lány, akik ha csettintek a karjaimba hullanak. De nem... Nekem pont őt kellett kifognom. Nyugi Justin- mondtam magamnak-. Meg fog törni. A tiéd lesz. Mint a többi.

Holnap már be kell mennem a stúdióba, de csak 2 órára. Meg akartam mondani Clarie-nak, annak ellenére hogy tudtam, nem érdekli. A szobája felé vettem az irányt, amikor feltűnt hogy nyitva van az ajtó. Az alaposság kedvéért benéztem, de nem volt ott. A konyha...

- Hercegnő - kezdtem bele ahogy befordultam a helyiségbe.

Üres volt. Ahogyan a nappali is.

-CLARIE! - üvöltöttem el magam.

Szóval elment. Úgy is visszajön. Leültem tv-t nézni. Hajnali 2-kor még nem volt itthon. Paul megadta nekem a telefonszámát, mert mindketten tudtunk hogy ő sosem tenné. 4x hívtam, és egyszer sem vette fel. Idegesen ültem tovább a kanapén. Nem hiszem el, hogy lehet ennyire felelőtlen?! Baja eshet. Elrabolhatják... Ekkor tört rám a felismerés. Miért törődöm vele? Nem, nem. Nem leszek hős szerelmes. Még egyszer nem. Sellel elég volt. Nem érzem át még egyszer azt a fájdalmat. Csak egy éjszakára. Minden lány csak egy éjszakára kell. Semmi többre.

A hűtőbe tettem vissza az üdítős üveget, amikor hallottam kinyílni a bejárati ajtót. Monoton indult meg az emelet felé. Gyorsan beálltam a lépcső aljára, ezzel megállítva őt.

- Na végre! A telefon viccből van?!

- Parasztoknak nem veszem fel- arckifejezése kegyetlen volt.

- Clar. Nem vicces. Aggódtam- néztem rá komolyan, és kicsit közelebb férkőztem hozzá.

- Ne foglalkozz velem- mondta és felment.

Igaza van. Miért tennék ilyet?!

Már éppen lefeküdtem az ágyamba, aztán eszembe jutott,hogy miért is kerestem. Felkeltem és átsétáltam a folyosó túlsó végébe.

- Hahó-kopogtam be az ajtaján.

A gitárján pengette a húrokat, de nem ismertem a dalt. Akadozott, ráadásul halkan is szólt.

-Hercegnőm. Fontos...

Kinyitotta az ajtót, én pedig eleresztettem egy halk káromkodást. Kínzóan kevés ruha volt rajta.

- Abbahagynád a bámulást, és kinyögnéd végre hogy mi van?- tette csípőre a kezét.

- Levehetnéd azokat is...- mondtam még mindig formás domborulatait bámulva.

Megforgatta a szemét, és már csukta volna be az ajtót, így gyorsan kinyögtem.

- Holnap a stúdióba kell mennem. Te is velem jössz.

- Még mit nem-vágta vissza reflexből.

- Nem hagylak itt, mivel a telefon használatáról fogalmad sincs.

- Márpedig nem megyek el.

- Akkor hívom apádat- mondtam már idegesen.

- Nem teszed meg.

- Nem ha eljössz.

Farkasszemet néztünk.

- Csak most az egyszer- adta meg magát,de nem azért,mert én nyertem, hanem mert nem volt választása.

Nem bírtam levenni szememet duzzadt ajkairól.

1-0 ide.

Menni készültem, de végül nem bírtam türtőztetni magamat.

Trying not to love you

- A ruháról meg...-kezdtem bele-, majd inkább én.

Gyors mozdulattal fogtam meg az arcát, és tapasztottam számat az övére. Nem sokat kellett várnom a reakcióra. Eltolt magától, és még abban a pillanatban csattant keze az arcomon.

- Na jó Hercegnő. Engem nem szoktak pofozgatni- néztem rá még mindig vágyakozva.

- Engem sem akar megcsókolni minden nap egy ostoba popsztár- vágta be az ajtót.

Arcomat dörzsölgetve mentem vissza a hálómba. Még soha nem pofozott meg senki. Mármint lány. Nem haragudtam. Nem tudja, de ezzel csak azt érte el, hogy még jobban kívánjam.