4. rész

Kedves Olvasók!

Ismét hamar meghoztam a részt. Köszönöm a visszajelzéseket, mindegyik nagyon sokat jelent! Nem tudom hogy nektek mikortól van/lesz szünet, én még holnap(azaz szerdán) megyek suliba... A legtöbb ismerősöm már tegnap és ma is az ágyat nyomta...Na igen,akik megtehetik. Nektek mikortól lesz szünet,és meddig? Mit terveztek még a héten? Én éppen Cassandra Clare- A végzet ereklyéi 4. részét olvasom, Bukott angyalok városa a könyv címe. Sok könyvet olvastam,és fogok is még, de kijelenthetem, hogy ezek a kedvenc köteteim. Szóval, én terveim szerint a napokban befejezem a könyvet,és írok tovább,gőzerővel. (Y) Nagyon szeretem a Little Mix nevű lánybandát, igen, Mixer vagyok. Ezt azért mondom, mert a mai részhez az egyik kedvenc számomat, a DNA-t linkeltem be, gitáros verzióban. Csak amiatt, hogy jobban átélhető legyen Clar játéka. Ajánlom figyelmetekbe a legjobb barátnőm blogját: ~ Dream World ~

A mai részt szerintem nem kell kifejtenem, ezt rátok bízom. Jó olvasást!

Love, Dream

Clarie Evans

Az ajtómon kopogások hada talált célt. Mikor meguntam, kinyitottam a szememet. Az éjjeli szekrényemen heverő óra 11:00-t mutatott. Kimásztam az ágyból és ajtót nyitottam. Apám mérges tekintetével találtam szemben magamat.

- Mégis mi a fenét képzelsz magadról?- üvöltött bele az arcomba.

Megdörzsöltem a szememet, aztán felvontam a szemöldökömet.

- Hogy képzeled hogy vad idegen emberek autójába ülsz be? Ne hogy azt hidd nem derül ki- ujjával fenyegetően a levegőben hadonászott.

- Kellemesebb volt a társaság, annál akit utánam küldtél.

 Justin. Meg fogom ölni.

- Tudod te mi történhetett volna veled?!- az apám feje egy hatalmas piros lufira hasonlított, ami bármelyik pillanatban kidurranhatott.

Little Mix - DNA 

Hanyagul megfordultam, és bevágtam az orra előtt az ajtót. Mielőtt benyithatott volna ráfordítottam a kulcsot.

- Clarie Evans nyisd ki, de azonnal. Még nem végeztem- ütötte a stram fát öklével.

Visszamásztam az ágyba és fejemre húztam a takarót. Justin. Elég volt csak rá gondolnom és máris félelmetes düh áramlott végig a testemen. Nyugodj meg Clar- figyelmeztettem magamat-, ezt akarja elérni. Elővettem a gitáromat és elkezdtem játszani az egyik kedvenc számomat.

Justin Bieber

- Hogy mit csinált?- pattant fel Paul a kanapéról.

- Próbáltam lebeszélni, de elindult a kocsi. Sajnálom Paul- hajtottam le a fejemet.

- Megölöm ezt a lányt!- rohant fel a lépcsőn.

Kárörvendő mosoly húzódott az arcomra. Ebből talán tanulsz Clar-gondoltam.

Hatalmas üvöltözés- az apja részéről-, aztán Paul levágtatott az emeletről.

- Na?

- Bezárkózott a szobájába.

- Mit mondott?

- Hogy kellemesebb társaság volt, mint te- temette arcát a kezébe.

Már indulni készültem, amikor Paul ismét megszólalt.

- Bárcsak folytatta volna a zenét-suttogta.

- Hogyan?- kíváncsiságom egyszerre a felszínre tört.

- Clar nem ilyen volt Justin. Egy csodálatos lány volt. Mosolygós, életvidám. Rengeteg barátja volt. Mindig nevetett Justin. Mindig. Most...Nézz csak rá. Nem képes feldolgozni az anyja halálát. 3 éve, ennyi ideje nem hallottam őt nevetni. Azt hiszem már sohasem fogom. Zeneiskolába járt. 5 éves korától kezdve gitározik. És a hangja...- ismét a kezébe temette az arcát-...ha még egyszer hallhatnám énekelni.

- Tud énekelni?- najó, most meglepődtem.

- De még hogy!- jelent meg egy apró mosoly az arcán. - Amikor utaztunk az autóban mindig énekelt. A gitárját mindig betette az ülésre, és ha már unatkozott elkezdett játszani egy dalt, és énekelte is. Gyönyörű volt.

Kíváncsiságom felvezetett a lépcsőn. Tudtam hogy melyik Clar szobája. Szemben van az én szobáméval. Bár van saját lakásom, de egy "vészeseténhasználatos" szoba a rendelkezésemre áll a házban. Mikor odaértem Clar szobája elé, kopogni akartam. Ekkor hallottam meg a dalt. Nem hittem el hogy ő játszik. Minden hang a helyén volt. Ha még énekelnél hozzá. Had halljam a hangod. Gyerünk! A kívánságom azonban nem teljesült.

A zene elhalt, én pedig majdnem beestem a szobába, amikor kinyílt az ajtó,amin éppen támaszkodtam.

- Hát te mi a frászt keresel itt?- komolyan figyelnem kellett, hogy el tudjak szakadni a teste látványától.

Egy miniatűr nadrág és egy laza póló volt rajta.

- Hozzád jöttem.

- Miért is érdekel-motyogta magának a kérdést, és elindult a konyha felé.

Lábait kecsesen emelte, feneke lassan ringatózott. Beindult a fantáziám, és követtem.

Kivett egy almát a hűtőből, szerencsémre le kellett hajolnia érte. Senki nem volt a közelben, így belecsíptem formás hátsó felébe. Lendületből vágott pofán.

- Ezt miért kellett?- dörzsöltem meg az arcom.

- Azt hiszem már mondtam hogy ne nyúlj hozzám- harapott az almába, és visszaindult.

Mielőtt bezárkózhatott volna, megint, egy gyors mozdulattal elhúztam és betuszkoltam az enyémbe. Bezártam a zárat és a zsebembe csúsztattam a kulcsot.

- Add ide- nyújtotta a kezét.

- Kizárt. Énekelj-követelőztem.

Karba fonta a kezét, és rám emelte mogyoróbarna tekintetét.

- Felejtsd el.

-Akkor itt maradunk.Addig nem adom oda.

- Dehogynem- közelebb lépett, és ujjait lassan végighúzta a karomon.

Megfordított és beledöntött az ágyba. Nekem így is tökéletes- gondoltam. Lassan ült rá a csípőmre, és levette a vékony pólót ami rajta volt. Már csak egy bikini felső takarta felül. Előrehajolt, és ajkát hozzáérintette a nyakamhoz. Behunytam a szememet, és halkan nyögtem egyet. Mire feleszméltem, már nem tudtam mozdítani a kezeimet.

- Én nem tartozom a rajongóid közé- búgta a fülembe aztán felállt.

Rózsaszín felsője szoros bilincsben tartott a csuklóimnál fogva.

- Eressz el- mondtam.

Kivette a kulcsot a zsebemből, kinyitotta az ajtót és otthagyott. 

Ez szép volt Justin- mondtam magamnak. Bedőltél neki. Ekkor felidéztem ajkai játékát a nyakamon.

- Az enyém lesz- suttogtam.