3.rész

Kedves Olvasók!

Hamar meghoztam a 3. részt, egyrészt mert nem szeretnélek megváratattni titeket,másrészt meg mert kíváncsi vagyok a véleményeitekre. Vajon meglesz a héten a 10 feliratkozó? Rajtatok áll.:)

A részről pár mondatot: Justin és Clar "kapcsolata" kezdetét veszi. Justin kifejti hogy mi az, amit akar, de Clar érzései nem bontakoznak ki. Legalábbis egyenlőre. De hogy mit hoz majd a jövő? Lisa nem fog feltűnni többször, csak Clarie emlékében kapott szerepet.  Rihanna- Shut up and drive zenéjét hallgattam írás közben. Magyar fordítással linkelem be nektek. Valljuk be, Eric elég szexy sofőr. :D  Jó olvasást!

Love, Dream

Clarie Evans

Rettenetesen idegesített, ahogy követett. Makacssága eszembe juttatta Lisát. Ovis korunk óta voltunk legjobb barátnők, egészen 3 évvel ezelőttig. Ki akart rángatni a jelenlegi állapotomból. Rettenetesen összevesztem vele. A hangja még mindig visszhangzott a fejemben.

Nem lehetsz ekkora marha! Clar, kérlek! Nézz magadra! Ez nem te vagy. Nem az a kedves, mosolygós életvidám lány. Clar, ott akarod hagyni az iskolád. Az volt az álmod hogy sikeres legyél. Tehetséges vagy, ne pazarold el.

Csupán egyetlen szót mondtam neki akkor, az ablakomban ülve.

Tűnj el.

Fájdalmas arcot vágott és elment. Elment örökre az életemből.

Az emlékek újult erővel törtek fel bennem, és megálltam. Justin nekem ütközött.

- Na? Mi van? Meguntad a sétálást?- minden vágyam az volt, hogy letöröljem azt a beképzelt mosolyt a képéről.

A kezem után nyúlt, én pedig rákiáltottam.

- Ne merészelj hozzám érni.

- Nyugi Hercegnő. Csak az utat akarom mutatni.

- Nincs szükségem a segítségedre.

Shut up and drive

Ekkor megállt mellettünk egy autó. Egy fekete Mercedes. A sofőr felőli ablakot leengedték, és egy nagyon dögös pasi szólt ki.

- Valami baj van kisasszony?- emelte le a napszemüvegét.

- Kopj le- nyugtázta Justin.

- Elvihetem esetleg?- nézett rám.

Úgy festett, mint aki éppen egy címlapról lépett volna ki.

- Köszönöm- megkerültem a kocsit és beszálltam.

- Mit képzelsz?- a popsztár nyakán kidagadtak az erek.

Nem tudtam hogy a kérdést nekem, vagy a mellettem ülő fiúnak tette fel. Minden esetre válaszoltam.

- Szerintem elég nyilvánvaló.

Mielőtt benyúlhatott volna az ablakon, a megmentőm rátaposott a gázra.

- Egyébként Eric White vagyok. Örülök hogy megismerhettelek- mosolya ragyogó volt.

Belementem a játékba.

- Clarie Evans.

- Nem idevalósi vagy, ugye?

- Most költöztem ide.

- Értem. Lenne kedved fagyizni egyet?

- Miért is ne.

Leparkolt a kocsival, és egy fagyis standhoz sétáltunk. Ő 2 gombóc csokit kért, én egy vaníliásat.

- És, honnan jöttél?- kérdezte egy park felé véve az irányt.

- Londonból.

- A főiskola miatt?

Leültünk egy padra. Nagyot nyaltam a fagyiból, és nem válaszoltam. Nem akartam anyáról beszélni. Eltelt egy kis idő.

- Figyelj-nézett a telefonjára-, Clar, nagyon sajnálom de mennem kell. Ha gondolod hazadoblak

- Oké.

Justin Bieber

Amikor kirántotta a kezét az enyémből, egy fekete kocsi állt meg mellettünk.

- Valami baj van kisasszony?- kérdezte rá nézve.

Felfordult tőle a gyomrom. Báj gúnár....

-Kopj le- vetettem oda fog hegyről.

Nem foglalkozott velem, kérdését a lánynak szegezte.

- Elvihetem esetleg?

Ahogy Clart ismerem, nem- már előre röhögtem magamban, hogy milyen képet fog vágni a pasas.Clarie azonban meglepett. Megkerülte a kocsit és szó nélkül beszállt. Köszönöm, motyogta bent.

- Mit képzelsz? - jöttem dühbe.

Hihetetlen! Mióta megláttam 3-4 szót váltott velem, azt is csak kényszerből, és hát, valljuk be, nem éppen kedves hangnemben. Erre jön ez a fickó és rögtön beszáll a kocsijába.

- Szerintem elég nyilvánvaló- vágta hozzám a válaszát.

Közelebb léptem hogy benyúljak érte, de a kocsi elindult. Sokáig néztem utána. Fortyogtam a méregtől. Nem hittem el. Hazafelé baktatva sikerült lehiggadnom annyira, hogy átgondolhassam a dolgokat. Nem kedvel, rendben. Nem érdekli hogy híres vagyok, rendben. És valószínűleg utál is, rendben. Felejtsd el Jus. Gondoltam. Még mit nem! Ha bele döglök is, de az ágyamban fogja végezni.

Clarie Evans

-Szép házatok van- parkolt le Eric a kapunál. - Nagyon jól éreztem magam. Lenne kedved esetleg holnap is elmenni valahova?- tekintete magabiztos volt.

Most lett elegem. Már nyitottam ki az ajtót, amikor ismét megszólalt.

- Akkor legalább a számodat add meg, kérlek.

Odanyújtotta a telefonját, és bepötyögtem a számot, aztán besétáltam a házba. Látni akartam Justin sértődött fejét, de apa közölte hogy nem velünk lakik. Hála istennek! Felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Apa sokszor kopogtatott az ajtómon. Vacsora!- kiáltotta mindig. Nem voltam éhes. Inkább csak kimerült. Fáradt voltam. Első napnak tökéletes volt. Tökéletesen katasztrofális. Nem csak apám nőjét utáltam, de Justint is. És velük kellene tovább élnem? Ez nem is élet...Bedugtam a fülhallgatómat és úgy 3-4 szám után nyomott el az álom.