2. rész

Kedves Olvasók!

Köszönöm szépen a látogatást, és a visszajelzéseket. Nagyon örülök nekik! A mai részhez nem igen találtam zenét, sokmindent hallgattam a megírása közben. Mivel előre dolgoztam, csak rajtatok áll,hogy mikor jön a következő rész. Minél több visszajelzést kapok,annál hamarabb! Nos, a lejjebb lévő történetről: a képbe kerül Justin- a férfi főszereplő. A Clarrel való kapcsolatának csupán az elejébe nyerünk betekintést, de minden ki fog bontakozni a közeljövőben. Nem húzom tovább az időt, jó olvasást!:)

Love, Dream

Clarie Evans

… és egy fiú bejött a konyhába.

- Jus, hányszor mondtam már, hogy nem illik késni- korholta le Pattie, amikor felállt és megölelte. Szóval ő az a híres neves fiú. Vicces, de a híres tényleg találó jelző rá.

- Bocs anya. Dolgom volt. Helló Paul- intett apámnak, azután észrevett engem is. - Helló, azt hiszem, mi még nem ismerjük egymást. Téged biztos nem felejtenélek el - kacsintott.

Felkavarodott a gyomrom. Mivel apa látta, hogy nem fogom válaszra méltatni, átvette a szót.

- Justin, ő itt Clarie, a lányom. Mostantól itt fog lakni velünk- ennél a résznél megforgattam a szememet-. Clar, ő Justin Bieber. Pattie fia.

Tekintetem az asztalról visszaemeltem a barna szemű, barna hajú fiú felé. Szóval ő az a híres- neves fiú. Vicces, de a híres tényleg találó jelző rá.

- Üdv Los Angelesben- nyújtotta felém a kezét.

- Clarie Evans. A gonosz, szemtelen mostoha húg- mondtam gúnyosan, és a kezemet továbbra is az ölemben tartottam.

A fiú nevetésben tört ki, ellentétben a felnőttekkel. Apám arcán haragot, Pattie-én bánatot véltem felfedezni.

- Éppen most láttunk neki az evésnek- emelte fel a villáját apám, és bekapott egy falatot az uborka salátájából.

Justinnak nem kellett kétszer mondani. Pillanatok alatt telepakolta a tányérját, így már csak az enyém állt üresen.

- Clarie, te nem eszel?- kérdezte Pattie.

- Nem vagyok éhes- válaszoltam tömören.

Lábaimat felhúztam a székhez, és a kezeimet összekulcsoltam körülöttük.

- Na, ezt fejezd be- csapott az asztalra apám.

- Mégis mit?- néztem rá értetlenül, bár tisztában voltam vele, mi zavarja. Azért csináltam.

- Amit művelsz mióta idejöttél. Hova lett a kislányom?

- Mint már említettem neked, meghalt az anyjával együtt- dacosan álltam a tekintetét.

Ezután néma csend telepedett körénk. Az asztalon hevert egy gyümölcsös kosár. Kivettem belőle egy almát és felálltam.

- Mit képzelsz, most mégis hova mész?- az erek már kidagadtak ősöm nyakán, én meg megrántottam a vállamat.

- Bárhova csak el innen- azzal kisétáltam a bejárati ajtón, 3 csodálkozó szempárt otthagyva.

Clarie Evans

Rohantam, ahogy csak tudtam, de már tudtam, hogy elkéstem. Berontottam az ajtón, egyenesen a konyhába. Anyám egy haragos pillantást vetett rám, majd megölelt. Köszöntem Paulnak, és már ültem volna le, amikor feltűnt a tőlem jobbra lévő lány. Ránéztem, és ledermedtem. Eszméletlenül szép volt. A fehérnél néhány árnyalattal sötétebb bőre hibátlan volt, ehhez párosult sötét, egyenes, valamivel váll alá érő haja és sötétbarna szemei. Az alakjáról… huh! Semmi kifogásolhatót nem találtam benne. Már abban a pillanatban eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehet az ágyban... Aztán megszólítottam.

- Helló, azt hiszem, mi még nem ismerjük egymást. Téged biztos nem felejtenélek el - kacsintottam.

Biztos voltam benne, hogy tudja, ki vagyok. Most nem azért, de ki ne tudná? Akárki szembe jön velem az utcán felismer. Ezért nem is sétálgatok egyedül az utcán. A leghíresebb tini sztárnak vigyáznia kell a testi épségére.

Azt reméltem rögtön elpirul vagy valami, de barna szemeit továbbra sem emelte fel a terítékről.

- Justin, ő itt Clarie, a lányom. Mostantól itt fog lakni velünk - magyarázta Paul, de úgy láttam, a lány nem igen örül neki-. Clar, ő Justin Bieber. Pattie fia- magyarázta Paul.

Én szívesebben hallgattam volna a lány, Clarie hangját.

 - Üdv Los Angelesben- nyújtottam felé a kezem.

 Ekkor emelte rám a tekintetét. Arcán a legapróbb elváltozás jelét sem véltem felfedezni. Nyugodt, és unott maradt.

- Clarie Evans. A gonosz, szemtelen mostoha húg-mutatkozott be, és a grimasza láttán nem bírtam nem nevetni.

Leültem, anya pedig megemlítette, hogy már nekiláttak az étkezésnek. Farkas éhes voltam, így azonnal telepakoltam az aprócska tányért.

Clarie nem nyúlt semmihez. Ez az én gondoskodó anyámnak is feltűnt.

- Clarie, te nem eszel?- kérdezte tőle.

- Nem vagyok éhes- jött az egyhangú válasz.

Én tömtem magamba az ételt, amikor csattanásra lettem figyelmes. Veszekedni kezdett az apjával, aztán felállt, fogott egy almát és eltűnt. Késztetést éreztem ahhoz, hogy utána menjek. Ránéztem anyára, ő bólintott. Felálltam az asztaltól és utána futottam.

Már az utca végén járt, mikor utol értem.

- Várj- kaptam el a karját.

Gyors mozdulattal szabadította ki magát, és megfordult.

- Ne merészelj még egyszer hozzám érni! - esküszöm, hogy vicsorgott.

- A lányok általában élvezik, ha hozzájuk érek- muszáj volt mosolyognom rajta.

- Lehet. De én akkor sem élvezném, ha te lennél az utolsó pasi a földön- tért vissza a megszokott kifejezés az arcára: az üresség. Aztán elindult. Futólépésben tartottam vele a tempót.

- Merre megyünk?- tudakoltam, bár tudtommal nemigen tájékozott még a környéket illetően.

Egyre jobban megfogott. Minél inkább tiltakozott a közelségem ellen, annál jobban élveztem az egészet. És minél jobban élveztem, annál jobban meg akartam szerezni.

- Én sétálok, te meg felőlem fel is fordulhatsz- vetette oda.

- Hát, inkább veled tartanék.

Nem szólt semmit, csak ment tovább. Kicsit lassítottam, és szemügyre vettem formás hátsóját. Igen, meg fogom szerezni- döntöttem el, és vele tartottam.