28.rész

Kedves Olvasók!

Elnézést kérek amiért megint ilyen késői időben hozom a részt, de hát nyár van, az ember csavarog, rokonokat látogat stb...:) Zenét többet is találtok majd a rész közben. Tervezek egy játékot akkor, ha elértük a 100 feliratkozót, aminek a részleteit egy külön bejegyzésben fogom ismertetni. Ha hibákat találtok,az azért van,mert nem volt időm átolvasni a részt, ezt később pótolom.Mindenkinek jó olvasást, és ne habozzatok kommenteket gyártani!

Love, Dream

Clarie Evans

Annyi minden történt mostanában. Az életem fenekestül felfordult. Anya halála, a költözés, az 'új testvér', a dalfelvétel, a baba, és megint Justin. Már nem is emlékszem mikor voltam utoljára szerelmes. Az biztos, hogy az elmúlt 3 évben nem. És őszintén, nem is terveztem. Aztán megjelent ez az elkényeztetett, bunkó, öntelt popsztár és minden a feje tetejére állt.

 Abban a pillanatban hogy megindult az ajtó felé választhattam. Tovább tagadom önmagamat, vagy végre szabad utat engedek az érzéseimnek. Amikor Justin megcsókolt már kétségbevonhatatlan volt a helyzet.

Pár milliméternyire elhúzódott, ujjával finoman cirógatta az államat. A leheletétől a libabőr futkosott a hátamon.
- Hmm. Ez már elég jó volt- duzzadt ajkai mosolyra húzódtak én pedig elhúzódtam tőle.
- Nagyon vicces Bieber. Na mi lesz azzal a filmmel?- szedtem össze magam.
- Eredetileg a nappaliban akartam nézni, de az ágyam kényelmesebb, meg hát...- felvontam a szemöldököm és csípőre tettem a kezem.
- Remek. Mindjárt sztriptízelek is neked- mondtam kis gúnnyal a hangomban.
- Tényleg?- csillantak fel a szemei.
- Nem- hagytam ott és bementem a nappaliba.

Törökülésben leültem a kanapéra, és az ölembe vettem a gépet. Justin is odajött és leült mellém.
- Bosszúállók? - kérdezte ahogy görgettem lejjebb a filmlistát.
- Ez hogy jutott eszedbe?- ugyanis nem volt ott a filmcímek között.
Kíváncsian ránéztem ő meg csak megfogta a kezemet. Aztán játszani kezdett a karkötőmmel. A Bosszúállókos karkötőmmel.
- Jó,jó, értem már- nevettem.
- Akkor az jó lesz?- játszott még mindig a gumikarikával.
Bólintottam és rákerestem.

2 órát néztünk a filmből, bár szerintem Justin 2 órán keresztül csak engem nézett. Leállítottam a filmet és odafordítottam a fejem felé.
- Mi az?- nézett a szemembe.
- Felfogtál te valamit a filmből?
- Öhm...
- Ha nem érdekel miért ezt akartad nézni?
- Nem tudom.
- Akkor mit szeretnél nézni?- sóhajtottam.
- Téged- mosolygott.

Görcsbe rándult a gyomrom, így inkább elkaptam a tekintetem, és körbekémleltem a hatalmas nappalit. Hosszasan elidőztem a zongoránál, végül letettem az ölemből a laptopot és odasétáltam. Felhajtottam a billentyűkről a nehéz védőt és végighúztam az ujjaimat rajtuk. Még nem tudtam hogy mit akarok játszani. Csak úgy éreztem hogy ide kell jönnöm.

Justin odacsusszant mellém.
- Déja vu érzésem van.
Igen, tudtam mire gondol. Az ő számát játszottam először ezen a zongorán. Még amikor legelőször jöttem ebbe a házba.
- Játszol is valamit?- kérdezte valamivel később.
Ujjaim megállapodtak a kezdő hangokon és belekezdtem a dalba, amely tökéletesen jellemzi a mostani kuszaságot az életemben.

Igen. félek dolgoktól amik esetleg keresztülgázolnak rajtam. Próbálom elrejteni önmagamat. Az emberek kritikái nem érdekelnek. Ha ők ezt akarják, hát csinálják, érinthetetlen vagyok. Megváltoztatom az életem. hiszen ha akarom, ha nem, a változás már elkezdődött. Nem kell egymagamnak tennem ezért. Az emberek körülöttem kiveszik a részüket belőle. És most talán megtaláltam azt az embert, aki mellettem marad végig. Vajon ismét azzá a Clarré válok, akit ismerek?

- Annyira ismerős ez a szám, de nem jut eszembe...- szólalt meg Justin a játékom végén.
- Little Mix.
- Áhh,tényleg! Change your life.
- Pontosan- adtam igazat neki.
- És neked sikerülni fog?- csúsztatta kezét az enyémre.
We're gonna stick together, know we'll get through it all- énekeltem ki a refrén egy részét válasz gyanánt.
Elmosolyodott, nekem pedig dobbant egy hatalmasat a szívem ennek láttán. Ne már Clar!

Finoman leemelte a zongorán lévő kezeimet, aztán kiropogtatta az ujjait és ő is belekezdett egy dalba.
Felismertem, a saját dala volt. As long as you love me. Aztán énekelni kezdett. Hihetetlen volt. Csak 2en voltunk az egész házban, és a csendes szobákat betöltötte Justin hangja. Nem mellesleg beleszállt a fejembe is. A 2. refrénnél bekapcsolódtam, amit egy széles vigyorral nyugtázott. Csak mint vokál énekes énekeltem, mert nem  tudtam kívülről az egész dalt.

Percek óta csendben ültünk a zongora előtt, és meredtünk a semmibe. Azt nem tudtam hogy mi jár most Justin fejében, de az én gondolataim veszettül kergették egymást. Egy részem még mindig nem dolgozta fel amit érzek iránta, a másik felem pedig azt hogy az érzés kölcsönös. Belőle képtelen voltam kinézni ehhez hasonló érzéseket. Ő, olyan másnak tűnt. Olyannak aki mindenkit csak egy-egy alkalomra használ. Akinek a hírnév és a pénz jelentenek mindent. Akinek nincs látszólagos fal a valódi önmaga előtt, hanem egy alapból negatív kisugárzású ember. És lám, tévedtem. Legalábbis úgy néz ki... Még most is úgy gondolom hogy rossz ötlet. Még most sem tudok teljesen megbízni benne, és még most is visszapörgetném az időt. De nem teszem meg, és nem csak azért, mert képtelen vagyok. Az életemben az egyetlen biztos pont most Justin. Minden szálat ami ehhez a világhoz kötött a sors elszakított, erre ez az egy, szinte beforratlan, vékony kis cérna maradt épségben. A lényem ingatag, egy oxigén nélküli űrben lebeg és bármikor elkezdhet fuldokolni levegő után. Ezért van szükségem Rá.

- Ez minden amit akarok Baby- maga elé nézett, úgy emelt ki egyetlen sort a dalból, mégis talán a legfontosabbat. Ezzel sikerült a vékony kis cérnára még egy réteget emelnie. Megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat. - Komolyan mondtad? Így érzel?- felém fordult és pillantásával odavonzotta a tekintetemet.

Remény, boldogság, félelem. Ezeket láttam a szemében. Az egyetlen problémám az volt, hogy egy önmagammal szemben is tisztázatlan kérdést tett fel. Összeszedtem magam és megpróbáltam válaszolni.
- Nézd Justin. Én nem az vagyok aki régen, és már nem is az a lány aki pár hete Los Angelesbe költözött. Még mindig képtelen vagyok feltétel nélkül szeretni, ennek pedig egyetlen oka van, hogy félek. Félek attól hogy csalódni fogok. Hogy ismét elveszítek egy embert aki fontos volt számomra, és összetörök. Ezt soha többet nem akarom átélni. Igen, te vagy az egyetlen ember aki ideköt. Talán az a rengeteg idegesítő szokásod segített kiadni azt a sok feszültséget amit különben talán a saját testi épségem károsítására használtam volna fel.
Azt kérdezed hogy szeretlek-e? Nem tudom. Azt tudom, hogy fontosabb vagy nekem mint egy barát, mint egy féltestvér, és sokkal több egy egyszerű fiúnál. De a múltban összetört darabjaim gátolják hogy tiszta szívből szeresselek. Értesz engem?

Beharapta a száját és elvette a kezét. Nem durván, nem erőszakosan, mégis úgy éreztem mintha tőből tépné ki, néhány csontommal együtt.
- Szóval nem- adott választ a saját kérdésére, mintha minden ami az imént elhagyta a számat fölösleges lett volna.
Mikor el akart fordulni megfogtam a tarkójánál és megcsókoltam. Nem olyan finoman, mint ahogy ő csókolt meg engem, ennek ellenére nem kellett sokat várnom a válaszára. Kezeivel feljebb húzta a pólómat annyira, hogy a csupasz bőrömet simíthassa. Nyelve utat tört magának a számba, és erőszakos csatát vívott az enyémmel. Bal kezemmel beletúrtam a hajába. A bőröm égett ahol az ujjai hozzáértek, a szám bizsergett és a szívem erőteljesen kalapált.

Én húzódtam el először, de nem teljesen, csak annyira hogy az ajkaink épphogy elszakadjanak a másikétól.
Mindketten gyorsan vettük a levegőt, és tisztán éreztem hogy tűz piros az arcom. Duzzadt ajkait néztem és végül sikerült megszólalnom.
- Nem azt mondtam. Csakhogy még nem szerelemből Justin. De tudod mit? Nem érdekel.
- Ezt hogy érted?- szólalt meg rekedtes hangján.
Hmm. Tehát nem csak én élveztem.
- Teszek az elveimre és kockáztatok.
- Szóval, megpróbálod velem?- lehelte lágyan,mosolyogva, közben az orrát az enyémhez érintette.
- Igen.
Az ajka- amik pár perccel ezelőtt vadul falták az enyémet- most lágyan nyomódott a számra.
- Én szeretlek Clar. Tudom, mert eddig csak egyszer voltam szerelmes életemben. Ha azt hiszed hogy én nem félek,tévedsz. Én is csalódtam már. Például Selenánál. Nem akartam beléd szeretni. Egyszerűen csak betörhetetlennek tűntél, akit igazi kihívás volt meghódítani. De te sokkal több vagy ennél Hercegnőm. Sokkal de sokkal több- simított végig a karomon. - Mióta ideköltöztél nem ittam és nem is drogoztam. Mert nem hiányzott. Ellentétben veled. Kínhalál volt a délelőtt nélküled- értek fel az ujjai az arcomhoz. - Clar idejöttél ebbe a városba, és mindent megváltoztattál. Nem voltam ilyen,akkor sem amikor Selenával jártunk. Az az élet a hírnévről és a pénzről szólt. Én is ezért élveztem annyira. Te megváltoztattál engem. Érted már? Megmentettél a korábbi önmagamtól.

Szerencsésnek és rettenetesen különlegesnek éreztem magam amiért így megnyílt nekem. Azt hittem hogy csak az én életem egy istenverte pokol. Hát nem. Eddig bele sem gondoltam hogy neki milyen nehéz lehetett, és hogy milyen nehéz minden áldott nap. Mert híres. Neki példát kell mutatnia, teljesítenie, bizonyítania és megfelelnie minden elvárásnak. Nála nem a halál dominált az élet fő kínzásaként, hanem a hírnév.

Elmosolyodtam.
- Justin, szeretnék kérni valamit, ha tényleg komolyan gondolod ezt az egészet.
- Bármit megteszek- mondta őszintén.
- Nem szeretném ha nyilvánosságra hoznád. Nem akarom az arcomat viszontlátni valahol, vagy rajongók ezrei elől menekülni egy eldugott sarokba.
Egy halvány mosoly bújt meg a szája sarkában amikor odahajolt és adott egy csókot a homlokomra.
- Nem fogom. Nem engedem hogy szétcincáljanak.
- Köszönöm- felálltam. -Jó éjt Justin.
A szájához húzta a kezemet és finom csókot lehelt a kézfejemre.
- Jó éjt Clar.

Felmentem a szobámba, átvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba. 2 dologban teljesen biztos voltam.
Az egyik hogy Justint a lehető legkomolyabban félre lehet ismerni.
A másik hogy holnap biztosan nem hívom fel Harry Styles-t.