23.rész

Kedves Olvasók!

Köszönöm a 77 feliratkozót! Elképesztő.♥ Hamar befejeztem ma a részt, hogy ki tudjam tenni. Tudjátok milyen nap van ma? MA BL GYŐZTESEK LESZÜNK! HAJRÁ GYŐR!  Szóval igen, meccset fogok nézni, és ezért utána kétlem hogy sok időm és energiám lenne ehhez. :) A 24. részt akkor hozom, ha elértük a 80( *-* ) feliratkozót, és elkészülök vele... Zenének egy Katy Perry számot csatoltam, én imádom! Remélem sikerült meglepnem benneteket a mai résszel, és több kommentet hagytok magatok után. Mindet elolvasom, és mindért nagyon hálás vagyok. Jó olvasást!

Love, Dream

Wide Awake

Clarie Evans

Magamtól ébredtem, ami nálam nagyon ritka dolog. Szeretek aludni, és minden bizonnyal a tudatalattim jelezte hogy ideje készülődnöm. Csak 3 napot töltöttem Londonban, de ez elég volt ahhoz hogy a régi sebek felszakadjanak, és újabb megválaszolatlan kérdések nyugtalanítsanak. Amikor kinyitottam a szemem, az első dolog amit hiányoltam az a napfény volt. Csak kis idő múlva jöttem rá, hogy nem a napfénnyel teli Angyalok városában vagyok, hanem a borús és esős Londonban. Ironikus hogy a város mennyire tükrözi a hozzá fűződő érzelmeimet.
A telefonom órájára nézve megállapítottam, hogy van még elég időm mielőtt el kell hagynom a szállodát, ezért a zuhanyzás helyett teleengedtem a kádat forró vízzel. A hajamat egy rendezetlen kontyba a fejem tetejére kötöttem, és becsukva magam mögött a fürdőszobaajtót szép lassan beleereszkedtem a vízbe. Nyakig merültem a kellemes habfürdőmben, és engedélyeztem magamnak hogy visszagondoljak a tegnap estére. Két dologban biztos voltam. Az egyik az, hogy Justin korántsem akkorra s*ggfej mint hittem, és a másik, hogy a bandával való találkozás enyhítette azt az égető fájdalmat, ami azóta kínoz mióta leszálltam a repülőről. A csók viszont... Nem igazán tudtam hova sorolni, és nem azért, mert nem volt jó. Mert életem eddigi legjobb csókja volt. De a hajnali órákban az mindenképpen kiment a fejemből, hogy a világon vannak elérhetetlen emberek, és Harry közéjük tartozik. Nem amiatt mert nincs meg az esély rá, hogy jobban vonzódik hozzám mint egy átlag lányhoz- ugyanis a csók afféle utalás volt erre. Csakhogy Harry híres. A nap 24 órájában vannak a nyomában testőrök, rajongók és riporterek. Egy olyan életet él, amivel nehéz megbirkózni.
Hiszen te is élhetnél így. A lehetőséget tálcán kínálják!
Összeszorítottam a szememet, mintha ezzel el tudnám űzni az idegesítő hangot a fejemből. Ezért nem mondtam rögtön igent a felkérésre. Nem akarok híres lenni. Nem akarom, hogy az életem nyitott könyv legyen mindenki számára. Hogy az emberek csupán a pletykák alapján ítélkezzenek, és egyetlen hibám miatt elítéljenek. Valamikor ez volt az álmom...Csakhogy az álmok az álmodójukkal együtt változnak. Ma már nem vágyom másra, mint egy lakatlan szigetre, ahol a gitárommal leélném nyomorúságos életem hátralévő részét.
Eljátszottam a gondolattal.  Vajon hiányoznék valakinek? És ami még fontosabb, nekem hiányozna valaki?
Igen, azt hiszem igen. Apával nem beszéltem mióta egyik reggelről a másikra otthagyott Justin házában, ő meg Pattieval elutazott. Próbált hívni, de vagy megvártam amíg a telefon elnémult, vagy kinyomtam. Úgy éreztem nincs miről beszélnünk. Még élek, és annyira "rossz" sem voltam, mert azt Justin már biztos tudatta volna velük. Justin. Akármilyen érveket is próbáltam felhozni ellene, megkedveltem. Még mindig bunkó, flegma és önző, de néha mélyebbre kell ásni magunkat hogy felfedezzük az ember valódi értékeit. Azt hiszem én jó irányba haladok. Még ha fintorogva is vallom be magamnak, de Justin az egyetlen ember akit hiányolnék, ha mégis elszöknék egy lakatlan szigetre. Nem igazán azért mert szeretem. Az az oka, hogy amíg őt piszkálhatom, amíg teljes erőmből szócsatát vívok vele elfelejtek szomorkodni. Ha nyers vagyok kívül, a belső érzékenységem elhomályosul, és nekem ez elég.

Több mint 1 órát áztattam magam a kádban, aztán magam köré csavartam egy törülközőt. Az ágy felé sétálva kinéztem az ablakon. Mint mindig, most is borús volt az ég, de a nap halvány sugarai átvilágítottak rajtuk. Mire kiválasztottam a ruhát amiben végleg magam mögött hagyom ezt a várost, megszáradtam, így csak sminkelés után öltöztem fel. A bőröndömmel nem kellett sokáig vesződnöm, nem igen pakoltam ki a holmimat. A neszeszerek után visszasüllyesztettem még a telefontöltőmet és csípőre tett kézzel néztem körbe a szobában. Nem, azt hiszem nem hagyok itt semmit. A kalapomat a fejemre kaptam és kihúztam a bőröndöt.

Justin már a repülőtéren volt mikor én elhagytam a hotelt. Lehet hogy több ezer ember előtt gitároztam neki a színpadon, de nem akartam hogy ennél többet tudjanak rólam. Ha a nevem nyilvánosságra kerül,nincs menekvés. Akkor az örvény magával ragad.

A reptéren hatalmas tömeg volt, és lehetetlen lett volna észrevétlenül felmenni a gépre. Mikor kiléptünk az épületből, és megláttam azt a rengeteg sikítozó lányt, legszívesebben sarkon fordultam volna és mentem volna     egy normális járattal, nem pedig Justin magángépével. Csakhogy már nem volt visszaút. Egyetlen őr sem tartott velem, így miközben magam után húzva a bőröndömet elindultam a gép felé, igyekeztem minél jobban lehajtani a fejemet. Kiszűrtem a fejemből minden hangot, és a szívverésemre fókuszáltam, meg arra, hogy hány lépés választ még el a repülőtől. Mikor odaértem az egyik őr elvette a csomagomat én pedig felsiettem a lépcsőn, oldalamon a Converse-táskámmal. Szinte futva tettem meg az utat az utasfülkéhez és bevágtam magam a leghátsó ülésre. A légzésem szapora volt, és még mindig remegtem egy kicsit.
Csak mond hogy nem ismertek fel. Csak mond!
Magamban könyörögtem, de magam sem tudom hogy kihez. Behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Ismerős illatot éreztem, szemeim kipattantak.
Justin az előttem lévő széken ült, hátrafordulva és kíváncsi tekintettel méregetve.
- Na mi az Hercegnőm? Nem bírod a rajongókat?- vigyorgott.
Örültem neki, hogy nem vigasztalgatni kezd vagy feltenni olyan kérdéseket mint például: Jól vagy? Minden rendben?- mert azzal nyilvánvaló lett volna a gyengeségem.
- Szerintem csak a Tieidtől fordul fel a gyomrom- hangom nyers volt.
Mintha fájdalmat láttam volna mogyoróbarna szemeiben, de ez szinte azonnal dühvé változott.
- Rám mondhatsz amit akarsz Clar, de a rajongóim Szentek. Megértetted?
Nem hagyott időt válaszolni, gyorsan hozzátette:
- Harry Styles rajongói biztosan sokkal édesebbek- mondta gúnyosan majd felállt és előrébb keresett helyet magának.
Féltékenységet hallottam a hangjában?
Elhessegettem a gondolatot és fejemre tettem a fehér fülhallgatóm. Mire 3 szám lement éreztem ahogy elindul alattam a gép, és pár perc múlva eszméletlen sebességgel hasított a felhők között.

Azt hittem hogy mikor leszállok a los angelesi reptéren véget érnek a megpróbáltatásaim. Tévedtem. Bár ez még számomra is elképzelhetetlen volt, de amikor elhagytam az utolsó lépcsőfokot is több ezer őrjöngő lánnyal találtam szembe magamat. A biztonsági őrök igyekeztek minden erőt bevetni hogy tiszta út vezethessen a kijáratig, de erre nem sok esély volt. Nem időzhettem tovább a gép előtt mert az egyik őr- akinek ugyan nem tudom a nevét, de velünk jött Londonba is- szólt hogy induljak el. A bőröndömet ő hozta utánam. Olyan érzésem volt,mintha én is egy híresség lennék, pedig az összes kiáltozás Justinnak szólt. Nem bántam, csak haza akartam már menni.
Justin még a gépen várakozott amikor én bekászálódtam egy taxiba a repülőtér előtt. A biztonsági őr betette a csomagomat a kocsiba, én pedig bemondtam a címet és elindultunk. London hűvös és esős utcái után igyekeztem a taxi ablakán keresztül annyi napfényt magamba szívni,amennyit csak lehetett.

Kedvtelenül kászálódtam ki a kocsiból. A sofőr volt olyan rendes és kivette a csomagomat, majd miután fizettem neki elhajtott. Csak álltam a kapu előtt és bámultam a házat. Már több mint 1 hete nem jártam itt, többek között azért, mert Justinhoz száműztek. Mikor elindultam Londonba úgy hagytam el azt a házat, hogy sikkel inkább neveztem otthonomnak mint ezt, de most mégis ide jöttem vissza. Itt lakom...
Mikor megnyomtam a kapucsengőt Apa izgatott hangját hallottam meg, és percekkel később már felém közeledett. Kinyitotta a kapuajtót és felemelte a kezét hogy megölelhessen. Láttam a szemében a fájdalmat amikor kicsit arrébb léptem.
- Örülök hogy jól érezted magad. Láttunk téged a színpadon. Kicsim, csodálatos voltál! Remélem megköszönted- mosolygott, és olyan gyorsan beszélt, hogy komolyan figyelnem kellett ahhoz, hogy értsek is belőle valamit.
- Apa, lassíts!
- Ne haragudj, csak jó újra látni- fogta meg a bőröndömet. - Menjünk be. Pattie csodálatos ebédet készített Neked!
Ha jól emlékszem, te üldöztél el...
Visszanyeltem a mondatot és követtem őt a házba. Az ajtóban ott állt Apám felesége, látszólag ő is örült nekem.
- Üdv itthon- mosolygott.
Biccentettem egyet. Miközben beléptünk a házba azon gondolkodtam,mikor jön rá, hogy nem változott a hozzáállásom.
- Szerintem először együnk, utána majd mesélsz nekünk- karolta át Apámat. - Nekünk is van mesélni valónk.
- Remek- erőltettem egy mosoly félét magamra, és leültünk az asztalhoz.
Ha az első napomon egy hadseregnek elég étel volt az asztalon, akkor a mostani mennyiség elég lett volna egy egész kontinensnek is.
- Lássunk is hozzá- adta meg Apa a parancsszót.

Már több mint 1 órája ültünk a nappaliban, és "beszélgettünk". Valójában én csak néztem ki a fejemből, és hol igennel hol nemmel feleltem a kérdéseikre. Egyenlőre nem vették zokon.
- És ti hogy éreztétek magatokat?- el akartam terelni a témát rólam, és ez egész jól bevált.
Innentől 15 perces monológ következett arról, hogy Spanyolország milyen fantasztikus ország, hogy legközelebb engem is magukkal visznek, és csodálatos a tengerpart...
- Clar, szeretnék elmondani neked valamit- döntötte Pattie a fejét Apa mellkasára.
Boldognak tűnt, ahogyan Apám is. Ez nem jelent túl sok jót nekem...Az ujjaimmal játszottam.
- Kicsim, kistestvéred lesz- törte meg Apa a csendet.
Megdermedtem. Magam elé bámultam, és nem jutottam szóhoz. Ami azt illeti, levegőhöz sem.
Kistestvér. Kisbaba. Babát várnak. Baba...
A fejem megtelt és úgy éreztem,menten szétrobban. Felugrottam és felviharoztam a szobámba. Erőteljesen becsaptam magam mögött az ajtót, és ráfordítottam a kulcsot. Bedőltem az ágyba és próbáltam megemészteni a dolgokat, nem sok sikerrel.
Babát várnak. Kistestvérem fog születni. Féltestvérem. Egy apró kis emberi lény, aki már most megfoganása után kilökte magát a szívemből.

Gitározni akartam, kiénekelni magamból minden gondot, de nem volt meg az összhang. Bekapcsoltam a laptopot és elindítottam egy Nickelback albumot. A telefonom szüntelenül csörgött, Apa szüntelenül ütötte az ajtót hogy beszélhessen velem, én pedig szüntelenül figyelmen kívül hagytam ezeket.
A következő hívás nem Apától jött. Csodálkoztam hogy még tudja ki vagyok... Kinyomtam Justint is, és figyelemelterelés céljából felmentem Twitterre.
Elkerekedett a szemem miután bejelentkeztem. Vagy 200 új követőm lett. Hitetlenül ráztam a fejem. Így az újságoknak sem akadály felfedni engem mindenki előtt. A nevem már nem titok. Az életem sem...
Kíváncsi voltam a véleményekre. Hogy mit hisznek,ki is vagyok én, ezért megnéztem azokat a tweet-eket, amikben megjelöltek.
Justin Biebernek új barátnője van? 
Justin Bieber végleg túl tette magát Selena Gomezen?
Úgy néz ki hogy a canadai popsztár- Justin Bieber életébe visszaköltözött a szerelem?
És több ezer fénykép amik a londoni és a los angelesi repülőtéren készültek.
Ki akartam lépni, ki akartam törölni mindet és visszapörgetni az időt. Az utolsó kettőre nem volt lehetőségem.
Egy sóhajjal tekertem fel az oldallapot, de mielőtt kijelentkeztem volna megláttam egy friss tweet-et.

Remegve néztem meg az újabb hozzászólásokat. 

Új barátnő. Harry-nek új barátnője van.

Lecsaptam a laptopot és hanyatt dőltem az ágyon. Ugye csak álmodom?!

Nem- ráztam meg a fejemet-. Teljesen ébren vagyok. És ez a józanság most fáj.