Prológus

Kedves Olvasók!

Életemben először írok prológust,bár nem ez az első blogom. Elég rövidre sikerült, de remélem megjön a kedvetek, és a továbbiakban is követitek majd a történetet. Nekem nagyon sokat jelentene.

Love, Dream 

 

Goodbye London

Clarie Evans

Átéltem a dalt. Ujjaim rutinosan pengették a gitárom húrjait. Kinéztem az     ablakon, London esős, párás utcájára. Soha többször nem látom már.        Minden megváltozott. A csomagjaim nagy részét már elszállították, de 2 bőrönd itt maradt. Mély levegőt vettem, és még egyszer, utoljára végigjártam a házunkat. Azt a házat, ahol felnőttem. Ahonnan az apám 10 éves koromban elköltözött. Ahol az anyukámmal éltem, egészen mostanáig. Jó kapcsolatban maradtak a szüleim, az én érdekemben. Sokszor látogattam meg apát, és ő is gyakran jött el hozzám. Egészen 3 évvel ezelőttig, amikor is anya megbetegedett.Azóta nem láttam, és nem beszéltem vele. A rák hosszú, kegyetlen szenvedést okozott anyának, mielőtt örök nyugalomra tért. Én ez idő alatt nem mozdultam el mellőle azon kívül, hogy hétvégente munkát vállaltam a helyi kávézóban, és iskolába jártam.Megszakítottam a kapcsolatot mindenkivel, és csak neki éltem. 2 héttel ezelőtt volt a temetése. Akkor törtek ki belőlem utoljára az érzéseim. Azóta alig szólaltam meg. Már nem az az ember vagyok, aki régen voltam. Visszacsörtettem az üres és kihalt szobámba. Megragadtam a 2 bőröndöt, még egyszer körbenéztem, aztán lementem a rám várakozó taxihoz. Most Los Angelesbe költözök, apukámhoz és az új családjához. A taxiban kifelé bámultam az ablakon, magamba szívva London minden illatát, minden emlékét. Aztán elengedtem őket. Szabad lettem. Szabad, és üres.