43.rész

Kedves Olvasók!

Túl vagyok életem legkeményebb félévén - tanulás és egyebek szempontjából is-, és még mindig nem ér véget ez a mókuskerék... Úgy érzem mostanában hogy kezdek elveszni a történettel, így hamarosan az utolsó részek fognak kikerülni a blogra. Az írástól viszont nem szeretnék megválni, ezért a másik blogomra fogok több időt szentelni, hogy végre a Prológuson kívül oda is kerüljön új rész. Köszönöm a 169 feliratkozót, és a több mint 100.000 látogatót!♥ És kitartást a következő héthez. :) 

Dream

Clarie Evans
Conor Maynard - Can't say no 

Az idő kezdett szorítani, ahogy Justin és Eric is a válaszomra vártak. Ha megtehettem volna, a liftből egy sokkal nyugodtabb, kellemesebb helyre teleportáltam volna magamat. Bora Bora jutott először az eszembe, de be kellett látnom hogy kezdetnek az épületen kívüli, forró nyár végi Los Angeles is megteszi. Csakhogy nem tudtam teleportálni. Azt mondják ami késik nem múlik, így jobb túlesni hamarabb a dolgokon. De az olyan dolgokon mint amilyen ez is, jobb soha.

Kissé felemelt állal, határozott tekintettel néztem Justin mogyoróbarna szemeibe.

- Nem gondolom, hogy van bármi mondanivalód számomra.

- Tévedsz - felelte, és látszólag cseppet sem akart meghátrálni.

- Nincs semmi olyan mondanivalód számomra, ami érdekelne is - javítottam ki magam, hangsúlyozva az "olyan" és az "érdekelne is" mondatrészeket.

- Csak beszéljünk, jó? - csikorgatta meg a fogait, az elmaradt frappáns visszaszólása hiányában.

- Nem - ráztam meg a fejemet, majd nemes egyszerűséggel kiléptem a liftből és kikerülve őt a kijárat felé indultam. Nem néztem hátra, de hallottam Eric lépteit a hátam mögül. Legalábbis, azt hittem hogy Eric lépteit hallom.

Mielőtt még Eric kiléphetett volna a liftből, Justin sarkon fordult és megragadta a kezemet, nem túl erősen, de elég határozottan ahhoz hogy ne tudjam kiszabadítani magam, és visszahúzott.

- Eddig kértelek szépen, Clar!

- Eddig sem kértél, hanem utasítottál - feleltem gúnyosan.

- Engedd el Bieber, hallod hogy nem akar beszélni veled - lépett Eric olyan közel Justinhoz, hogy már szinte egymás levegőjét szívták. Itt persze nem pozitív értelemben.

Most jön az a rész, hogy összeverekednek miattam. Ha Eric győz, vele megyek, ha Justin, akkor győz az igaz szerelem és mégis vele maradok, vagy valami hasonló... Na,nem. Ha valaki verekedni fog, akkor az én leszek. És Justin nem köszöni meg - gondoltam.

- Te ne akard megmondani nekem hogy mit csináljak - szólt rá fenyegetően Justin.

-Ha Clar mondja arra nem hallgatsz. Nem nézem végig hogy szórakozol vele megint.

Úgy tűnt hogy Ericet csöppet sem hatotta meg az utálat ami Justin stílusából áradt.

- Miért, nem élvezed hogy játszhatod a hős lovagot? - Bieber gúnyos hangjára egy erős rántással kiszabadítottam a kezemet.

- Elég volt! - kiáltottam el magamat, ők meg döbbenten néztek rám. -Ne akarj megvédeni, megy egyedül is - néztem Ericre, kissé felhevülten, aztán sokkal megvetőbb pillantással Justinra. -Neked pedig van 5, azaz 5 kerek perced, nemcsak a napomból, de az életemből is hogy elmond amit akarsz.

Eric még egy csalódott, és kissé talán sértett pillantást küldött felém, aztán otthagyott engem és Justint. Belém hasított hogy mi van akkor ha itt hagy, mármint tényleg, de megbeszéltem magammal hogy ez esetben fogok egy taxit és az ő társaságát is mellőzöm egy ideig. Szép. Gondolatban már megint kezdek egyedül lenni.

- 5 perc - emlékeztettem, és összefont karokkal dőltem neki a mögöttem lévő falnak.

- Miért kerülsz engem? - kérdezte, nekem meg kikerekedtek a szemeim.

- Te most szórakozol velem?

- 2 hónapja nem hallok felőled, és nem is látlak. Nem tudom mit csináltál anyámmal, de már ő sem hajlandó rólad beszélni, hiába kérdezek felőled. Az csak a ráadás, hogy valamiért pikkel rám.

Megráztam a fejemet, és ennek, valamint annak hogy a padlóra szegezett tekintettel gúnyos mosolyra húztam a számat, az lett a következménye hogy pár hajtincs az arcomba hullott.

- Talán rájött mekkora görény a fia.

- Miért kerülsz engem?

Ha figyelmen kívül hagyta a beszólásomat, akkor én az ő kérdését fogom.

- 5 perc is sok rád Bieber. Mért nem a kurváddal töltöd ezt az időt? - húztam fel a szemöldökömet, gúnyosan mosolyogva. - Egymás idejét raboljuk.

- Áhh - túrt a hajába szélesen elmosolyodva,fejét kissé lehajtva, aztán halkan fel is nevetett.- Szóval Selenáról van szó.

- Nem. Arról van szó hogy nem kívánlak többé a hátam közepébe sem.

- Féltékeny vagy - emelte rám a tekintetét.

A szemeimet összehúzva próbáltam ellenállni a késztetésnek, hogy letöröljem azt az önelégült vigyort az arcáról.

- Rá? Ha ribanc akarnék lenni, jobban csinálnám.

- Akkor csináld - egyetlen lépéssel megszüntette a közöttünk lévő távolságot, és teljesen a falhoz nyomott, majd fejét lehajtotta a nyakamhoz,és ajkait végighúzta a bőrömön. - Mutasd meg.

A közelségétől az újabb oxigénpótlás az egész testemet eltöltötte az illatával, mire egy másodperc erejéig lehunytam a szememet, majd ellöktem magamtól.

- Azt mondtam, ha akarnék - kezdett felhúzni. Vagy talán csak az, hogy még mindig így reagálok a közelségére?

- Itt vagyok, és látom hogy akarsz engem. Látom a szemedben. Abból ahogy reagál a tested. Kívánsz - mondta teljes meggyőződéssel, és a karomnál fogva magához húzott, átkarolva a derekamat. - Csókolj meg.

Tényleg akartam őt. Ki a frász ne akarta volna? De tévedett ha azt hitte, hogy az érzéseim irányítanak. Nem. Már nem.

A füléhez hajoltam, és belesuttogtam.

- Nem én vagyok a ribanc akit keresel. Az én 5 perces munkaidőmbe már nem férsz bele.

Éreztem hogy a teste megmerevedik, de nem tudtam ellökni magamat, mert ahogy elhúztam a fejemet, megcsókolt. Nyelve ellentmondást nem tűrően választotta szét ajkaimat, és akkor törtem meg. Mert kezeimmel a hajába markolva csókoltam vissza, és percek múlva éreztem a hátamat nekinyomódni a falnak. Kezeivel feljebb tűrte a pólómat, és meleg kezével úgy simította a derekamat. Addig amíg fel nem ordított a fájdalomtól.

- Te normális vagy? - sziszegte fájdalommal teli hangon, mikor a szájához kapott a kezével. Örömmel láttam hogy vérzik.

- Nem, de szerintem sosem voltam. Csak ezért ismerhettelek meg téged - fordultam meg és elsétáltam. Nem a kocsihoz mentem, gyalog indultam útnak. A szám még égett a csókjától, és az arcom még mindig piros volt. Nem engedhettem, hogy Eric meglásson így. Akkor tudta volna hogy mi történt, és többet sem előtte,sem magam előtt nem tagadhattam volna le, hogy még mindig átkozottul szeretem azt a szemétládát.

Justin Bieber

Fájdalomtól eltorzult arccal néztem távolodó alakját, aztán lassan leengedtem a kezemet, és megnyaltam a számat. Felszisszentem,ahogy a felrepedt részt érintette a nyelvem, de nemsokkal ezután elmosolyodtam. Mert még éreztem édes ízét a számon, és ujjai játékát a hajamban. Hiába tagadta, a vágyat rejteni próbáló barna szemei, a pír az arcán, a hangja. Mindene elárulta. Még mindig kíván engem, még most is szeret. Még mindig az enyém. Féltékeny Selenára, tehát ő tudott követni az elmúlt hónapokban. De azt nem tudhatta hogy ez nem a valóság,csak a látszat. A valóság az, hogy megkértem Selenát egy kis szívességre, hogy ráébresszem ezt a lányt arra, szeret engem, akkor is ha tagadja. És ezután az 5 perc után biztos vagyok benne, hogy még megéri fenntartani ezt a látszatot, ha akkor még több ehhez hasonló csókot és érintést lophatok tőle. Az igazság az, hogy túlságosan tetszik ez a játék ahhoz, hogy ilyen hamar véget vessek neki. Hiányzik hogy minden nap vele lehessek, nagyon hiányzott az elmúlt időszakban. De be akarom bizonyítani neki, hogy akar engem, és ezt ő fogja belátni. Hamarosan.