41.rész

Kedves Olvasók!

Rengeteg minden írhatnék most, amiért ekkora volt a kihagyás, de szeretném ezt most lerövidíteni. A tanulás miatt nem marad időm a bloghoz. Remélem hogy az új résszel legalább egy kicsit tudlak kárpótolni Titeket,még akkor is ha én egyáltalán nem vagyok megelégedve vele... Mint mindig, most is számítok a véleményeitekre. Jó olvasást, és kitartást a karácsonyi szünetig!:)

Love, Dream

Clarie Evans

Demi Lovato - Heart By Heart

Idegesen tördeltem az ujjaimat a ruhásszekrényem előtt állva. Már egy ideje készülődtem, és bár a habfürdő a kellemesen meleg vízzel ellazította a testemet a gondolataim még mindig cikáztak. Egyszer túlpörögnek és vége lesz mindennek...legalábbis bízom benne. Azonban most egyik ruha sem volt megfelelő az estéhez, azok közül amik a fogasokon lógtak. Egyszerűen csak nem tetszett egyik sem.

Nevetséges vagy Clar. Pont a ruhaválasztás fog ki rajtad? Nesze neked divatmániás...

Mély levegőt vettem és igazat adtam a gondolatomban megszólaló hangnak. Nem ez fog ma az őrületbe kergetni. Bálba megyünk, nem igaz? Akkor nem fogom visszafogni magamat.

Még percekig tologattam össze-vissza a fogasokat, míg kiemeltem egy fekete, gyönyörű csipkés mintával ellátott ruhát, kivágott háti résszel, és majdnem combközépig érő hosszal. Nem ribancos(vagy Selenás?) öltözködéssel fogok vérszemet okozni neki. Ezután igyekeztem gyorsabb tempóban elkészíteni a sminkemet és a frizurámat. Az összhatás nem is lett olyan vészes... A szekrényem alsó polcáról még kikaptam az egyik fekete szöges magassarkúmat és egy Chanel táskámat, majd felhúztam a korábban kikészített ezüst ékszereimet. A szorongásom a készülődések miatt feszült várakozásba és némi izgalomba csapott át. Ezért szerettem vásárolgatni. A sok próbálás és sorban állás valóban nem egy emberkímélő feladat, de a kellemes érzés minden egyes újonnan vett darab után kárpótolta az embert. Talán ha anya nem betegedett volna meg, az egyetemen a zene mellé felvettem volna egy divatszakot is. Talán... de az éveket nem pörgethetem vissza,és anyát sem tudom már visszahozni. Vagy magamat nem kirúgatni az egyetemről...

A szobámból kilépve már kissé magabiztosabb gondolatokkal sétáltam végig a folyosón,majd le a lépcsőn. A hasamban lévő buborékok eltűntek....hogy a helyüket kis pillangók vehessék át, meglátva Justint az előszobában. Épp a cipőjét húzta fel, így még talán nem volt kínos bámulnom őt pár másodpercig. Szerencsére mire felnézett, én már elkaptam róla a tekintetemet.

- Kész va...-emelte fel a fejét, hogy a szemembe nézhessen, de tekintete tetőtől mért végig, szépen fokozatosan. A szemembe csak a legvégén nézett. - Látom igen. Clar, izé...gyönyörű vagy.

- A nagy Justin Biebernek összeakad a nyelve... hát, ezt is megértük - mosolyodtam el kissé talán gúnyosan, mielőtt még a pír kiülhetett volna az arcomra. Persze hogy telibe talált a bókja. De egyértelmű hogy nem fogom kimutatni. - Neked is sikerült kicsípned magadat. Minden tiszteletem.

- Hogy neked nem lehet jót mondani - csóválta meg a fejét, aztán még felegyenesedve megigazította a zakóját. - Mellesleg köszönöm. De -emelte fel a mutatóujját-, ne hidd hogy a ruhámhoz híven úriember leszek ma.

- Ugyan...még álmomban sem feltételeztem volna - nevettem. 

- Remek. Akkor menjünk - nyitotta ki az ajtót,aztán megvárta hogy kimenjek,és csak utána lépett ki ő is a házból.

A kapu előtt egy fekete limuzin parkolt. Gondoltam rá hogy kinyitom magamnak az ajtót, mert nem igazán akartam Justin közvetlen közelében lenni amíg megtehetem, de megelőzött, így beültem és átcsúsztam az ülés másik oldalára, helyet adva neki is. A sofőr az ajtócsukódás után indított, és felhúzta a választófalat.

- Tudod, valamit nem értek... - szólalt meg Justin miután töltött magának egy pohár vizet, megszakítva ezzel a csendet.

- Éspedig?

- Nem értem miért fogadtad el a meghívást... Azt hittem hogy a fényűzésen és a pénzéhes sztárokon kívül csak Selenát utálod jobban.

Elgondolkodva néztem ki az ablakon.

- Igen, ez így van.

- Akkor...? - a hangja értetlenségről árulkodott.

- Tudod Justin... néha muszáj olyan dolgokat is tennünk amikre nem vágyunk, hogy megkaphassunk valami olyat, amire igen.

 - És te mire vágysz?

Magamon érezve a tekintetét, csendben maradtam. A kérdés pedig az út további részében is megválaszolatlan maradt.

Nos, korábban sem feltételeztem hogy a hely ahová megyünk elszigetelt lesz minden pompától és fényűzéstől. De a birtok felülmúlt mindent. Hatalmas volt az udvara, és a kocsibeálló is. Kívül több helyen is voltak asztalok letéve, volt természetesen egy hatalmas svédasztal is, mellette pedig egy különféle italokkal teli asztal, ezen kívül több helyen díszelgett a VS monogram és díszítő szalagok is, meg az udvar közepén egy kiemelkedő,normál méretű színpad. Gondolom a ház belülről sem alul díszítettebb... De mégsem ez taglózott le, hiszen valamelyest számítottam rá. Az engem ért sokk a rengeteg embernek volt köszönhető. Mindenhol beszélgettek, és voltak köztük ismerős arcok is. Na persze nem olyanoké, akikkel bármelyik nap találkozhat az ember az utcán. Hacsak Katy Perry, Rihanna, több modell és más énekesek és színészek nem sorolhatók ebbe a kategóriába.

Justin mellettem állt, és egyenlőre ő is felmérte a terepet. Neki persze ez a rengeteg ember nem volt újdonság. Talán nekem sem kéne már hogy az legyen... elvégre több tízezer ember előtt is felküldtek már a színpadra. Csak hát...ott nem kellett megszólalnom, figyelnem a járásomra, hogy ne essek orra, és közben ilyen ügyesen elrejteni a bennem kavargó érzéseket. Justin megmozdult mellettem, és a zene miatt a fülemhez hajolt,hogy jól halljam.

- Igyunk valamit, hidd el feloldódsz annyira hogy ne görcsölj miattuk.

Bólintottam egyet és követtem őt az italokhoz. Folyamatosan figyelnem kellett hogy ne mondjam ki, "Justin,kérlek ne menj el mellőlem. Ne hagyj itt ennyi idegen emberrel.". Most tényleg nem volt ellenemre a társasága, de ezt akkor sem mondhattam neki. Elvégre hogyan is bizonyíthatnék Selena előtt, hogyha egy gyáva nyúlként viselkedek? Nem,nem ezért jöttem ide. Meg alapból is, nem ilyen vagyok... Szeretnék nem ilyen lenni.

Justin a kezembe adott egy poharat, amit aztán a számhoz emeltem. Az alkohol erős illata csapta meg az orromat, mikor megkóstoltam az italt, de jól esett ahogy ezt követően végigmarta a torkomat.

- Bemutassalak valakinek? - kérdezte, de mielőtt válaszolhattam volna egy másik hang szólalt meg a hátam mögül.

- Justin, Clar, hát Ti is megérkeztetek - került elém Selena, és először megölelte Justint- 2 cuppanós puszit nyomva az arcára, de gondolom teljesen véletlen volt,hogy az egyik Justin szája sarkára ment...-, aztán felém fordult, de a kezemben lévő pohár és a figyelmeztető tekintetem megállította hogy engem is üdvözölhessen. - Szerintem menj csak Jus, nézz körbe. Majd én bemutatom Clart pár vendégnek - csicseregte, és máris elhúzott onnan. Csak véletlen hogy ennyire hasonló stílusú ruhát vettünk fel?!

- Már elment, nem kell játszanod magad - húztam el tőle a karomat, egy jó 10 méternyire onnan.

- Ugyan Clar... ne légy ilyen ellenséges! - mosolygott, látszólag őszintén. De a szeme még mindig elárulta. - Nincs miért így viselkedned. Csak törődj bele hogy a végén mindenképp te leszel a selejt, a fölösleg, és Justin mellettem marad. Ennyi az egész. Ez menni fog, nem igaz?

Hogy ne egyértelmű külső jeleket mutassak, a számat szorítottam össze és a lábaim feszítettem meg. Pofon vágni,és ezzel letörölni azt a győztes mosolyt az arcáról túl szembeötlő lett volna.

- Egészen biztos vagy benne, Selena? Elárulnád nekem, hogy miért is szakított veled Justin? Mond, hogy esett mikor megtudtad hogy az ő részéről teljes mértékben színjáték volt az egész?

Egy tökéletes műmosoly ült ki az arcomra, azzal egy időben hogy az övé lefagyott az arcáról. Ez most a szavak harca. És én már túl sebzett voltam ahhoz hogy az ő sértegetései célba érjenek. De ő nemvolt hozzászokva mindehhez. Rossz ötlet volt pont velem kikezdenie.

- Várd csak ki a végét,te ribanc. Justin az enyém lesz - nézett villámokat szóró tekintettel,aztán továbbállt.

Akkor még mindig nem tudtam, mi volt a terve ezzel az egész meghívással.

Így viszont hogy egyedül maradtam, elindultam keresni valami apróságot. Bármilyen kalóriabomba szóba jöhetett. Csak legyen jó édes és laktató. Az egyik asztalnál sikerült is találnom több tálca süteményt. Heuréka! A pezsgő ekkor már elfogyott a poharamból, így azt letettem, és helyette egy rózsaszín mázzal és színes cukorkákkal díszített süteményt vettem a kezembe. Valami isteni finom volt, már a legelső harapáskor is. Az asztalon voltak még kint italok is, ezért gondolkodás nélkül kaptam fel egyet, hogy legalább még ezzel oldjam a hangulatot. Azt hiszem megtaláltam a mentsváramat- már ami az estét illeti. De nem gondoltam, hogy valaki más pedig pont engem fog megtalálni.

- Régen láttalak szépségem.

A hang irányába fordultam, de már akkor tudtam hogy ki áll mellettem. És nem tévedtem. Harry Styles ragyogó mosolyával találtam szemben magamat. Még szerencse hogy a süti már lecsúszott a torkomon. Most biztosan megakadt volna.

- Nem igen járkálok Londonba mostanság... - mondtam érzelemmentesen, látszólag magabiztosan.

- Igen, én is régen voltam arrafelé... - gondolkodott el egy pillanatra-. De itt a városban sem találtalak. Bujkáltál előlem?

- Abban az esetben ha az otthoni semmittevés bujkálásnak számít, akkor igen, bujkáltam.

- Ezért hiányoztál annyira - nevetett fel halkan, rekedtesen, engem meg kirázott a libabőr-. És mond csak, egy kis tánc közben nem lenne kedved mesélni az otthoni semmittevéseidről?

- Még nem érzek elég alkoholt magamban ahhoz hogy táncoljak, Harry. Nézd el nekem... De az este folyamán pótoljuk - tettem egy ígéretet, remélve hogy nem lesz alkalmam a betartására.

- Szavadon foglak. Megkereslek egy kicsit később- kacsintott, aztán el is tűnt a tömegben. Én pedig lehúztam a kezemben lévő italt, és egy másikat felvéve indultam el megkeresni Justint, mikor meghallottam a hangszórókból a hangot.

Mindenki a színpad felé fordult, így én is így tettem. Justin ült fent a színpadon, fején egy mikrofonnal, mellette a gitárosa, a dal ami elindult pedig a Boyfriend volt. Kicsit közelebb sétáltam hogy jobban láthassak, és úgy hallgattam a dalt. Nem tudtam hogy ma fel fog lépni. És ezzel a dallal... nos kezdett a szívemhez nőni. Bár még mindig jobban tetszett Justin előadása, mint az enyém. Szerettem a hangját és a stílusát. És igyekeztem a szeretetemet csak ennyire korlátozni.

3 és fél perccel később hatalmas tapsvihar tört ki, Justin pedig meghajolt,megköszönte a figyelmet, és jó szórakozást kívánva mindenkinek lejött a színpadról. Egyenesen felém tartva. Tudta hogy hol állok, mert a dal közben is rengetegszer nézett rám.

- Egy 10es skálán adjunk neki 8-at - mondtam mikor odaért.

- Szóval csak 8as...oké.. és miért csak 8? - mosolygott szélesen, majd megigazgatta a haját. Azt a fényes, selymes, tökéletes haját...Clar!

- Volt pár hamis hang és túl messze álltam- ittam meg a poharamban lévő kortyokat. Hányadik kiürített pohár is volt ez már?

- Szóval túl messze... - ismételte meg,aztán két lépéssel közeledett, ezzel veszélyesen közel jőve. Ahogy felemeltem a fejem már éreztem a leheletét. Szóval nem csak én ittam ma már... - És most nem vagy túl messze? - villantott egy megnyerő mosolyt, én meg megráztam a fejemet.

- A színpadra céloztam. Nem rád. A színpad még mindig messze van - hála az égnek hogy az alkohol elvette a visszafogottságot. Különben már nem tudom miket tettem volna. Összeszorult a hasam, de még sikerült elrejtenem mekkora hatással van rám a közelsége. Olyan ostoba vagyok... Nem azért vagyok itt hogy bármi történjen köztünk. Vagy...mégis? Ha már nem akarok semmit, miért akarom hogy a közelemben legyen? Meg hogy ne érdekelje soha többé Selena?

- Ha táncolsz velem...közelebb viszlek a színpadhoz.

Az ajánlata nem hangzott reálisan, de nem hagyott időt hogy válaszoljak. Kivette a kezemből a poharat,és letette egy asztalra, aztán visszalépett hozzám és átkarolva a derekamat húzott magához. Reméltem hogy Selena figyel minket, mikor átkaroltam Justin nyakát és a háttérben szóló zenére táncolni kezdtünk.

És így is volt. Mert mikor már az orrom súrolta Justinét, a tekintetünk pedig menthetetlenül a másikéba fonódott, a zene elhallgatott és egy hang bejelentette hogy Selena lesz a következő fellépő. Tekintetem az ajkaira vándorolt. Meg tudtam volna csókolni. Meg akartam csókolni - ebben pedig nagy részét éreztem a bennem lévő nem csekély alkoholnak-, de nem tettem. Nem tudtam megtenni. Mert mikor ajkaim az övéhez közelítettek,elhúzódott tőlem, és a színpadhoz sétált. Meglepett,hogy ilyen egyszerűen otthagyott. Én csak azután követtem,hogy felkaptam egy újabb poharat az egyik asztalról. Addigra már összegyűlt a színpad előtti tömeg, mert a zene már rég elkezdődött, és Selena is énekelni kezdett. Már meg sem tudtam mondani melyik számát dalolta... Egyre kevesebb dolog volt,amit meg tudtam állapítani. Legalábbis olyat,amihez gondolkodnom kellett. De ahhoz nem kellett gondolkodnom, hogy lássam Selenát,amint felhúzza magához Justint a színpadra. Belém szorult a levegő, és kiesett a kezemben lévő pohár, mikor az utolsó refrén után Selena leengedte maga mellé a mikrofont, majd megcsókolta Justint. 

Nem a barna démon viselkedése döbbentett meg ennyire. De könnyek kezdték mardosni a szememet, ahogy Justin némi tétovázás után visszacsókolt,ahelyett hogy elhúzódott volna. A lábaim pillanatokon belül mondták fel a szolgálatot, de a közelemben ez senkit nem érdekelt. Mindenhonnan tompa kiáltásokat hallottam, melyek őszinte gratulációt és ujjongást fejeztek ki, de ezek már mind távolról hallatszottak csupán. Sarkon fordultam és gondolkodás nélkül indultam el. Nem is figyeltem merre megyek, csak távolabb akartam kerülni onnan. Minél távolabb. Egyenesen a kapu felé rohantam. Az esti hűvös levegő már égette a tüdőmet, mert a sietségtől zihálni kezdtem. És még mindig erősen igyekeztem visszatartani a könnyeimet. Miért tette ezt? Megint csak szórakozott velem,egész idő alatt? Csak egy hülye kis játékszer voltam... és mikor érezte,hogy ismét a hatalmába kerítettek az iránta táplált érzéseim, ellökött magától. 

Csak a gyönyörű kovácsoltvas kapun kilépve döbbentem rá, hogy nincs mivel elmennem. Legalábbis, a limuzin nem jöhetett számításba Justin nélkül. Már remegtem a dühtől és a csalódottságtól, mikor az utca másik oldalán egy autónak feléledtek a lámpái. Az a kis fény segített hogy felismerjem a járművet. Átvágtam az úttesten és gondolkodás nélkül vetettem be magamat Harry fekete Range Rover-jébe. Amint becsapódott mögöttem az ajtó, ő elindította a motort és gázt adott. Üres tekintettel néztem egyenesen előre, ki a szélvédőn, mozdulatlan arccal. Csak hagytam hogy az alkohol édes érzése töltsön el belülről, túlszárnyalva minden más józanságot. Így akkor sem ellenkeztem, mikor az autó megállt, és Harry kisegített belőle. Egyenesen egy hotel előtt parkolt le, aztán feltámogatott  az egyik szobába. 

Reggel, a hotelszobában ébredtem fel az ágyon, eszméletlen fejfájással. Felültem, és oldalra fordítva a fejemet láttam,hogy Harry még mindig aludt. Kimásztam az ágyból, és a fürdőszobába siettem,bezártam az ajtót majd kiadtam magamból a tegnap este elfogyasztott pia nagy részét. De volt rajtam fehérnemű. Legalább ebből tudom,hogy más nem történt az éjjel,Harry és köztem. Percekkel később már csak ültem összekuporodva a padlón, átkarolva a térdeimet. Selena nem győzött. Nem győzhetett,mert nem volt veszíteni valója, ha nem sikerül a terve. Nekem volt. 

Ő nem nyert. Én vesztettem.