40.rész

Kedves Olvasók!

Több mint 1 hónap után, de ismét jelentkezem. Az év elején sejtettem hogy nem sok szabad időm lesz majd, de a tanárok még így is túlszárnyalták elképzeléseimet. Olyannyira hogy a szünetben is legalább 2-3 teljes napot kell majd a házik megírásával,és tanulással töltenem. Szóval csak elnézést kérek mindenkitől. Most a szünetben szeretnék még megírni pár részt, hogy egy darabig folyamatosan tudjam kitenni őket, aztán majd meglátjuk hogy mi lesz. Leírhatatlanul örülök annak, hogy a rendszeres olvasók száma ez idő alatt nemhogy csökkent, de 158-ra nőtt. Köszönöm mindenkinek a feliratkozást! Olyan jó látni. ^^
A mai részről annyit szeretnék mondani, hogy úgy álltam neki az írásának hogy nem tudtam mit akarok kihozni belőle. Csak az elejében voltam biztos, de a lezárás lehetővé tesz még pár izgalmas részt a továbbiakban is - remélem. A rész mellé egy nagyon szép számot csatoltam, Lorde előadásával. :)
Jó olvasást, és várom a véleményeket.

Love, Dream

Lorde- Royals

Az első feldolgozásom felkerült a világhálóra. Percek alatt több százan kattintottak már rá, ebben pedig nagy szerepet játszott az is hogy Justin megosztotta a videót Twitteren. Hazudnék ha azt mondanám hogy mindez nemvolt rám nagy hatással. Egy vadidegenként jöttem Los Angelesbe, most pedig több százezer embernek ismerős a nevem a különböző cikkeknek köszönhetően, és a hozzájuk mellékelt pár fotó elegendőnek bizonyult ahhoz hogy az arcomat is az emberek emlékezetébe vésse. Én nem akartam mindezt. Nem akartam hogy anya meghaljon, nem akartam eljönni Londonból, nem kértem apából és az új feleségéből, és nem kértem Justinból sem. De nem volt választásom. Az új életem őrült sebességgel rohamozott meg, magával hozva mindent. Rosszat, és jót egyben.

A hírnév volt az, amire a legkevésbé volt szükségem. Elveszítettem azt az embert aki a legtöbbet jelentette nekem, majd kirángattak a megszokott mókuskerékből ami az addigi életem volt. Az alapokra felkerült egy réteg tejszínhab és a legtetején díszelgett egy kis cseresznye. A legkeserűbb, legromlottabb cseresznye a világon. Ez volt a hírnév számomra. Arcot adtam a Biberek utálatának, így fennakadás nélkül kaptam meg minden gyűlöletüket. Persze volt köztük olyan is aki nem szívlelte Selenát és "édesnek" találta a történetet ahogy végül is megismertem Justint, de ezek száma csekély volt, majdhogynem lényegtelen.

Ezt mutatták a videó alá érkezett kommentek is. Scooter kérésére egy darabig olvasgattam őket, hiszen nemcsak a Biberek fejtették ki véleményeiket. Az enyhe feszültség bennem nemcsak a válaszreakcióktól volt. Justin még mindig mögöttem állt, és bár nem húzott túl közel magához, a kezei még mindig a derekamon voltak. 

A mentőövet az egyik sminkes lány dobta oda, mikor elhívott. A sminkteremben, a széken ülve tűrtem hogy azt a 3 réteg alapozót és szemfestéket leszedje rólam, de gondolatban máshol jártam. Valójában szerettem volna ha az embereknek tetszik amit csináltam. Nem kell szeretniük engem ahhoz, hogy a hangomat szeressék. Ahogy nem kell szeretniük egy színész minden karakterét ahhoz, hogy értékeljék a munkáját. Kiskorom óta az egyetlen dolog amit még nem veszítettem el az az éneklés és a zene iránti szeretetem. Talán ha ezt csinálhatnám, ez a biztos pont több utat nyitna meg előttem mint amennyivel most rendelkezem.

Fél órás szakszerű eljárás után az arcom babapopsi puhaságú volt a sminklemosót követő krémek és bőrápolók jóvoltából. Bárcsak a hajammal is kezdtek volna valamit... Már ismertem a járást annyira hogy ne tévedjen el a folyósokon, így elköszönve a lánytól akinek hosszas munkája miatt most csakúgy ragyogott a bőröm, elindultam kifelé. Nem tudtam hogy a fiúk jelenleg hol tartózkodnak, így arrafelé indultam amerre a legutóbb láttam őket. Mikor befordultam a sarkon megtorpantam. Ugyanis velem szemben, tündöklő hajkoronával, legalább 5 réteg alapozóval, kihívó piros rúzsban Selena állt. 

Nem sokáig időztem a "csodálásával", kikerültem és tovább folytattam volna az utamat, csakhogy elkapta a karomat. Én furcsa- és kellemetlen- véletlennek nyilvánítottam el ezt a találkozást, de úgy tűnik hogy az ő terveiben már alapból szerepelt. Nem akartam feltűnést kelteni a véletlenül arra járók szemében azzal, hogy a kezem rángatva próbálok megszabadulni tőle, így csak visszafordultam. Ekkor elengedett és kivillantva tökéletes, fogsorát rám mosolygott.

- Úgy örülök hogy végre személyesen is találkozhatok veled,Clarie. 

A hanghordozása és a figyelemre méltó arcmimikája nem kapcsolt be semmiféle vészjelzőt az emberben. Könnyen ellehetett volna siklani az efféle gondolatok felett. Akkor, ha az ember nem néz a szemébe. Az a barna szempár kétségtelenül elárulta hogy minden kedves gesztusa csak színlelt. Ebből már sejtettem, hogy ez a beszélgetés nem éppen kellemes medrekbe fog folyni.

- Igen, gondolom- bár igyekeztem visszafogni az élt a hangomból, semmi kedvem nem volt még egy minimális jó modort se belecsempészni- vele ellentétben. - Ha Justint keresed, fogalmam sincs hogy merre van- ez így igaz. De talán ha ezzel indítok, megúszom a további időpazarlást.

- Ohh - nevetett visszafogottan-, én nem Justint keresem. Téged kerestelek. 

Felvontam a szemöldökömet. Ez kezd érdekes lenni.

- És megtudhatnám hogy miért? 

- Természetesen - bólintott, és hátravetette dús hajkoronáját. - Ma este lesz egy bál, a Victoria Secret legutóbbi fenomenálisan sikerült bemutatójának megünneplésére. Mivel én a fellépők között szerepelek, módomban áll  vendégeket hívni. És ugyebár Justin pillanatnyilag szüneteltei a fellépését, nem szeretném hogy

a karrierje leáldozzon- az eddigi kedves hangja gyökerestől megváltozott. Immár leereszkedően beszélt - miattad. A meghívás téged is érint, mivel gondolom Justin nem jönne el nélküled. Kár... pedig csodásan érezhettük volna magunkat a jelenléted nélkül is.

Ez volt az a pillanat hogy a hátamon a hideg futkosott, és megfeszültem. Nem vettem magamra a stílusát, nekem volt sajátom. Amit most nem szándékoztam ráereszteni. Hogy van képe?! Rendben,értem én. Ha nem lennék Justin valószínűleg nemcsak kamuból jött volna össze vele. De hol befolyásolhatom én azt amit Justin érez? Előbb talán a saját érzelmeimet kéne megtanulnom irányítani. 

Amit mondott, az mégis kihozott a sodromból. Mégis képes voltam egy lekezelő,gúnyos mosoly kíséretében válaszolni rá.

- Ne aggódj, lehetőséged lesz élvezni a jelenlétét az enyém nélkül is. Én ugyanis nem megyek el. 

Az arcára egy diadalittas, mégis visszafogott mosoly ült ki.

- Reménykedtem abban,hogy ezt fogod mondani. Hidd el, nem érezted volna jól magad. Annyi sikeres és elismert előadó között, annyi gyönyörű lány között... Te csak egy kis porszem lettél volna. Végül is... most is csak az vagy. Nem értem Justin miért nem veszi észre végre. 

- Ohh, értem én mire megy ki ez az egész. Figyelj csak drágaság, Justin és én nem vagyunk együtt. Nem is leszünk. 

- Hát ezt remek hall- kezdte, de határozottan félbeszakítottam.

- Még nem fejeztem be! Biztos vagyok benne hogy nemsokára talál majd egy lányt. Valaki gyönyörű,mint te... csak éppen belül nem rothad. Ne hidd azt hogy megijesztesz csak azért mert te vagy Selena Gomez. Számomra jelentéktelen vagy, és tudod mi az igazság?- tartottam rövid hatásszünetet. - Az hogy Justin számára is. 

Láttam ahogy megfeszült, és ennek köszönhetően az erek tisztán kivehetővé váltak a nyakán. Nem lehetett túl vastag bőre. A tekintete szikrákat szórt, és erősen összepréselte tűzpiros ajkait, én mégis ugyan olyan szilárd magabiztossággal álltam előtte, mindezt figyelembe se véve. Egy akaratos, pökhendi, elkényeztetett nő nem fog álmatlanságot okozni nekem.

- Nem fogsz tudni semmibe venni engem, és Őt sem fogod tudni sokáig magad mellett tudni. Justin az enyém, és vissza fogom szerezni. Testestül,lelkestül. Bármi áron- sziszegte, majd sarkon fordult és kishíján belerohant az éppen arra jövő Justinba. 

A srác meglepett arckifejezéséből könnyű volt kiolvasni, hogy semmit nem hallott az imént elhangzottakból. Selena előbb feleszmélt mint Ő, és szorosan- meg persze jó hosszan- átölelte, majd nyomott 2 csókot mindkét arcára. 

- Jajj, Justin! Az előbb hívtam meg Clart az esti bálra. Remélem eljöttök, mindketten. 

Féloldalasan fordult, hogy ne háttal álljon nekem. Justin talán azt hitte hogy udvariasságból teszi, de én jól tudtam hogy csak a reakciómat lesi mint egy kiéhezett vipera. 

- Sel, ez váratlan volt. Nem igazán tudom...- túrt bele a hajába, és zavartan nézett rám. 

- Én már megígértem Selenának hogy elmegyünk - adtam meg a lehetőséget Justinnak hogy megússza a válaszadást, magamnak pedig esélyt. Esélyt arra hogy egy egész estén át az őrületbe kergessem Selenát. 

- Nagyszerű - csapta össze a kezeit a démonlány, és elfordulva egy csábos mosolyt eresztett Justinra. - Akkor este találkozunk- indult el. Csinosak legyetek - szólt vissza menet közben, aztán eltűnt a látóteremből.

- Jól meggondoltad te ezt? - nézett rám kérdőn Justin. 

Hosszasan néztem Selena után, és az előbbiek után ez a kedves hang kirángatott a képzelgéseimből, melyekben az a hosszú hajkorona már a vörös rúzzsal díszített szájba van tömve, és a makulátlan műkörmeivel együtt a vékony csuklóját egy vastag, érdes kötél szorosan láncolja össze... 

- Igen - fordultam felé és belenéztem a szemébe. Valóban nem tudtam még hogy mit akarok, már ami Justin illeti. De azt már tisztán éreztem, hogy nem hagyom megtorlás nélkül Selena viselkedését. Úgy néz ki hogy kénytelen leszek belerongálni a terveibe. Nem csak szórakozásból... valahol félek. Félek attól hogy minden megint kicsúszik a kezeim közül és végleg elveszítem Justint. És ez az, amit nem fogok hagyni. 

Közelebb léptem hozzá és a fejéről leemeltem azt a sapkát, ami a videó készítésekor rajtam volt, és felvettem. - Tökéletesen meggondoltam. Készülj Rómeó, este bálba megyünk.