30. rész

Kedves Olvasók!

Remélem mindenkinek kellemesen telik a szünet. Nekem legalábbis biztosan. :) A napokban,hetekben készülök nektek egy kis meglepetéssel, valamint jövő héten majd a 31. résszel.
A mostani részről annyit szeretnék elmondani, hogy teljes extázisban írtam meg, az előző részhez kapott sok-sok csodálatos komment után. Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket. Zenének Demi Lovato egyik fenomenális számát linkeltem. Jó olvasást!
FONTOS! Kérek szépen mindenkit hogy az oldal bal oldalán lévő linkre kattintva kövesse be az oldalt Bloglovinon. Köszönöm!

Love, Dream

Shut up and love me

Clarie Evans

A kanapén ültem, Justin pedig átkarolt és szorosan húzott magához. A keze lassú ütemben mozgott a hátamon, de az érintése oly' távolinak tűnt! Csak meredtem magam elé, és dühöngtem magamban. Dühöngtem, mert megtörtént az amitől féltem. Ismét tehetetlen voltam a világgal szemben. Az agyam már vagy százszor visszajátszotta az elmúlt fél órát.

Justin épp olyan ijedten húzódott el tőlem,mint ahogy én a nadrágom gombjához kaptam. Pillanatok alatt kiugrott a kocsiból, és nem éppen kellemes hangnemben 'üdvözölte' Harry-t. Én megigazítottam a ruhámat és még mindig dübörgő szívvel, a levegőt kapkodva szálltam ki a kocsiból.

- Mi a rákot keresel itt Styles?- Justin hangja annyira ijesztő volt, hogy legszívesebben felszívódtam volna.
Viszont, nem akartam hogy verekedés törjön ki, ezért nem mentem el, csupán összefontam magam előtt a karomat, és próbáltam egészen apróra összemenni.
- Clarhez jöttem- Harry hangja korántsem volt agresszív, flegma hangneme viszont csak még jobban kihozta Justint a sodrából.
- Semmi keresnivalód a házamnál. Clart pedig hagyd békén- szűrte ki Justin a fogai közül, de Harry állta a pillantását.
- Justin nem vagy az apja. Ami azt illeti, a látottak alapján a féltestvére sem. A szeretője viszont...
Elakadt a lélegzetem, de az adrenalin dolgozott bennem, így könnyed, mégis határozott hangnemben szóltam Harryhez.
- Harry nem hívtalak fel. Ez célzás volt.
- Igen? Akkor én is célzok valamire Clar- fordult felém a maga 190 centijével. -Belefáradtam hogy kajtassak utánad, mert tisztán látszik hogy csak játszadozol. Na nem mintha tegnap a kocsiban nem élvezted volna a csókot- nézett büszkén,de álltam a tekintetét.
- Menj el Styles- Justin még mindig tombolt.
- Rendben van. Elmegyek. A média pedig biztosan örülni fog a képeknek amiket készítettem- azzal sarkon fordult, beült az autójába és elhajtott.
És EZ volt az a pillanat, hogy olyan erővel szorítottam ökölbe a kezeimet, hogy a körmeim keserű fájdalommal mélyedtek a bőrömbe. Csak álltam, és hallgattam, ahogy a kis hang újra és újra elismételte:
Vége van.
Justinnal,miután kikáromkodta magát, bementünk a házba és letelepedtünk a kanapéra. Egyikőnk sem tudott mit mondani. Ami azt illeti, én gondolni is csak egy dologra tudtam: mindennek vége van. Harry beküldi a fotókat az egyik magazinnak, és onnantól a lavina elindul, és megállíthatatlan lesz. Ettől rettegtem azóta hogy megismertem Justint. Nem akarom hogy felforgassák az amúgy is romokban heverő életemet. És most minden jel arra utal, hogy meg fogják tenni.

- Clarie, nem hagyom hogy kiszivárogtassa a képeket- simított végig már sokadszorra a hátamon.
- Nem tudod megakadályozni- suttogtam.
- Megígérem hogy nem láthatja senki más. Nem érdekel mit kell tennem érte. Clarie, szeretlek, és nem fogom hagyni hogy a média szétszedjen- mondta teljes komolysággal.
Behunytam a szememet, és a gondolataimat a hátamat simító kezeire irányítottam.

-Gyere Hercegnőm- húzódott el tőlem Justin, miután 1 órán keresztül üldögéltünk teljes némaságba burkolózva.
A bal kezét a lapockám alá vezette, a jobbal benyúlt a lábaim alá és felemelt a kanapéról. Átkaroltam a nyakát, és a fejemet a vállgödrébe hajtottam, miközben lassan felsétált velem a lépcsőn. Meg akartam kérni, hogy ne hagyjon egyedül. Hogy miután letesz az ágyra feküdjön le mellém, öleljen magához és maradjon velem. De nem kérhettem meg. Az Ő élete más. Vannak kötelességei, és az, hogy az éjszaka kellős közepén utazik el egy másik kontinesre közéjük tartozik.  Az emeleti folyosón megtett út azonban túl rövidnek bizonyult ahhoz, hogy elérjük általa az én szobámat. Amikor a vállával finoman belökte az ajtót és átléptünk a küszöbön tudatosult bennem hogy az Ő szobájában vagyunk. A szoba közepén heverő franciaágyon kívül más nem kötötte le a figyelmemet a sötétben. Justin finoman letett a puha matracra és mikor odébb gördültem egy kicsit Ő maga is befeküdt mellém. Az ujjaival finoman simított végig az arcomon, miközben a sötétben is csillogó szemeibe néztem. Csak...egy pillanat volt. De mégis melegséggel töltött el. Megértettem, hogy akármennyire is tiltakozok ellene, képtelen vagyok ellökni magamtól. Szeretem őt. Úgy ahogy van. Az összes hibájával együtt. Ő is csak egy ember. Lehet, hogy nem tökéletes. Lehet, hogy csak egy elkényeztetett popsztár. Lehet, hogy van akinek nem jelent semmit, lehet, hogy van akinek mindent Ő jelent. Nekem Ő az új életemet jelenti. Azt az életet, amiért harcolni fogok.

- Aludj csak!- mondta gyengéden, én pedig engedelmesen behunytam a szemeimet.
Aztán a levegő megmozdult, én pedig megéreztem puha, mézédes száját az enyémen. Ajkaim engedelmesen nyíltak szét, épp úgy, ahogy a szívem is kinyílt előtte.  - Vigyázok Rád. Megígérem! - lehelte, aztán odahúzott magához. Percek teltek el így, én pedig minden egyes levegővétel után egyre jobban megnyugodtam, és ahogy elárasztott az illata, álomba merültem. Nem volt szükségem szavakra. Csak a szerelmére, és az ölelésére.

Zihálva és a levegőt kapkodva ébredtem fel. Rémálmom volt. Aztán rájöttem,hogy a rémálmom nem különbözött a valóságtól. Féltem. Rettegtem hogy minden kiszivárog. Abban biztos voltam hogy Justin bármennyire is próbálja, akkor sem fogja tudni megakadályozni. Harry-nek csupán egy gombnyomás és tönkretette az életemet. A sarkamra állok és cselekszem. De mit tehetnék?

Nem kellett ahhoz elfordítanom a fejemet,hogy lássam, Justin nincs mellettem. A világos miatt, amit a halványan beszűrődő reggeli fény teremtett elő- a szemem sarkából láttam, hogy üres az ágy. Valami ismerős érzés kezdett mardosni belülről....a csalódottság. Megdörzsöltem a szemeimet és kibújtam a vékony takaró alól. Sem az éjjeliszekrényen, sem az ágyon nem találtam üzenetet. Lélekjelenlét nélkül sétáltam át az én szobámba. Szükségem volt egy zuhanyra, de nem ez volt az egyetlen ok. Justin szobáját belepte a kedves gesztusa, hogy mellettem maradt tegnap éjjel, ameddig tehette. Hogy hogy pakolt össze olyan csendben,hogy nem ébredtem fel rá, rejtély maradt a számomra. A saját fürdőszobámba érve levetkőztem és beálltam a vízsugár alá, a hajamat sem kímélve. Sokáig folyattam az arcomra a vizet a zuhanyrózsából, aztán amikor fázni kezdtem lezártam és kiléptem alóla. Megtöröltem a hajamat, aztán magam köré csavartam egy törülközőt és visszasétáltam a szobába. Szinte kelletlenül léptem oda a szekrényemhez, kihúzva a legfelső fiókot, valami fehérneműt keresve. A nap további folytatásán később szándékoztam elgondolkozni...

Olyan halkan termett ott mögöttem, hogy nem vettem észre, csak amikor már félrehúzta a vizes hajamat a jobb vállamra, és édes csókokat nyomott a fedetlen hátamra. A szívverésem kihagyott egy ütemet, és amikor  a kezeit összefonta a derekamon, nekisimultam a testének.
- Azt hittem, hogy elmentél.
Hümmögött egyet, aztán a bal vállamra fektette az állát.
- Megmondtam hogy vigyázok Rád. Ez nálam 24 órás felügyelettel jár.
Halkan felnevettem. Eszméletlen ez a pasi.
- És mond csak, nem fognak haragudni rád, amiért elmulasztasz egy koncertet?
- De, biztosan. Csakhogy ez nem érdekel.
Ismét nevettem egyet, és eszembe jutott valami. Amikor Londonból repültünk vissza ide, Los Angelesbe, Justin kioktatott a repülőn, hogy nála a Belieberek állnak az első helyen.
- Justin, elárulsz nekem valamit?
Megint hümmögött egyet, amit igennek vettem.
- Mikor lettem fontosabb a rajongóidnál?- kérdeztem mindenféle gúny nélkül.

Felemelte a fejét és megforgatott, ahogyan a balerinákat szokták, csakhogy ő abbahagyta a mozdulatot amikor szembe kerültem vele.
- Abban a pillanatban, hogy kimondtad hogy szeretsz- jelent meg a szája sarkában egy mosoly, így biztos voltam benne, hogy őszinte velem. És rájöttem valamire. Én is őszinte voltam, amikor ezt mondtam neki.

Egy kapucnis pulcsi és egy rövidnadrág volt rajtam. Kint-bár sütött a nap-, eléggé fújt a szél, én pedig fura vagyok, de mindig csak felül fázom. Miután felöltöztem azon voltam, hogy keresek valami ehetőt a konyhába.Szóval elindultam lefelé a lépcsőn, amikor meghallottam Justin indulatos hangját. A szobájából szűrődött ki a zaj, így visszasétáltam és megálltam az ajtó előtt, és kihallgattam életem legszörnyűbb beszélgetését.

A könnyeimmel küszködve menekültem le a földszintre, futás közben pedig a fejemre húztam a kapucnimat és szinte kirántottam a helyéről a bejárati ajtót. A közelben lévő biztonsági őrök egyből felém fordultak, de én lélekszakadva rohantam a kapu felé. Aztán megtorpantam. Földbe gyökerezett a lábam, és kipréseltem a tüdőmből a levegőt. A látásomat elvakította a sok vaku, a fejem megtelt a kapu túloldalán lévők kiáltásaival. Minden elhomályosult körülöttem és csupán egyetlen hangot hallottam tisztán. A hang pedig a fejemben szólalt meg.
Vége van.