Játék nyertes- 29. rész Írta: Teszi Mohamed

Játék nyertes- 29.rész

Írta: Teszi Mohamed

Gratulálok Neked Teszi! :) Nekem nagyon tetszett. Van egy barátnőm aki folyton azt szajkózza, hogy Ő mások történetét mindig tudná folytatni, csak a sajátját nem. Eszembe jutott most. Te pedig izgalmasan folytattad tovább Clar és Justin történetét. Ti hogy folytatnátok tovább? :)

Kedves Olvasók! Ne habozzatok benézni Teszi ( alias CeCe Clark ) oldalára! ;))

Love, Dream

Reggel a meleg napsütésre keltem ami beszűrődött a redőny résein. Melegem volt. Próbáltam vissza aludni kisebb nagyobb sikerrel. Végül a forgolódás helyett inkább erőt vettem magamon és kikeltem az ágyamból. Ahogy szedtem a lábaim a fürdő felé eszembe jutott a tegnap este. Akaratlanul is mosoly kúszott a számra. A következő gondolatmenetem viszont kizökkentett a jókedvemből. Mi lesz ha lemegyek? Minden olyan lesz mint régen? Vagy menjek oda hozzá és reggeli csókkal lepjem meg? Egyáltalán Ő emlékszik valamire? Millió hasonló kérdés fogalmazódott meg bennem. Úgy döntöttem hogy egy hideg, hűsítő zuhany után fogok gondolkozni ezen.

Kijöttem egy szál törülközőben. Ép vettem volna le, amikor valaki megszólított. de annyira nem számítottam arra hogy itt lesz, hogy majdnem leesett rólam a törülköző.

- Jézusom Justin, nagyon megijedtem! - kezemet a szívemre tettem.

- Ne haragudj - mondta és egy gyönyörű mosoly kúszott a szájára. Felállt az ágyról majd odasétált hozzám és ajkait lágyan az enyémekre nyomta. A pillangóim táncra perdültek a hasamban, és a szívem is nagyobbat dobbant a kelleténél. Miután elvált tőlem, barna, csillogó szemét a tekintetembe fúrta. Gyomromban még mindig szorgosan munkálkodtam a számunkra ismeretlen tényezők. Kezeit a derekamon pihentette. Kicsit furcsa volt nekem a helyzet. Kihámoztam magam a kezeiből majd mosolyogva intettem az ajtó felé.

- Szeretnék felöltözni- mondtam.

- Öltözz nyugodtan, nem zavarsz- mondta és az arcára egy széles mosoly ült ki.

- Nem zavarok? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Tudtommal ez az én szobám- fontam össze a karjaimat.

- De a "szobád" az én házamban van- mutogatott a levegőbe.

- Ne szórakozz már, fázok.

- Hát legyen, kimegyek. De úgy is megbánod. És akkor hívni fogsz. De nem fogok visszajönni - mondta komolyságot színlelve, majd egy halvány mosoly kíséretében távozott.

- Nagyon hülye vagy- kiabáltam ki nevetve.

- Nem baj!- kiáltott vissza.

Mosolyogva kezdtem felöltözni. Kiválasztottam az aznapi göncömet és magamra rángattam. Csak egy haspóló, egy fekete rövidnadrág és a szandálom. Lerobogtam a hatalmas ház lépcsőjén egyenesen a konyhába. A bárpulton ült Justin. Itt az idő, hogy megbeszéljünk egy-két dolgot. Vonakodva odasétáltam és felültem mellé. Csend telepedett a konyhára. Kicsit bizonytalan voltam, de végül belekezdtem.

- Justin! - szólítottam meg.

- Hm? - nem nézett rám, hanem folytatta a telefonja nyomkodását.

- Nagyon jól éreztem magam tegnap este veled- akaratlanul is elpirultam és lehajtottam a fejem.

- Én is - mondta és ezúttal engem nézett.

- Én komolyan gondoltam amit mondtam- mondtam továbbra is a földet nézve, és egy kicsit halkabban.

- Hé, én is!- az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. - Minden amit tegnap elmondtam neked azt komolyan mondtam. Gyönyörű vagy. Tehetséges, csodálatos, elbűvölő és nem mindennapi. És gyönyörű- a végét már nevetve mondta.

- Köszönöm- mondtam halkan. Testemet egy fura, de annál jobb érzés járta át, ahogy kimondta a szavakat. Egy halvány mosoly volt az arcomon.

- Nem, én köszönöm- mondta majd ismét megcsókolt. De ez most más volt. Sokkal jobban élveztem mint az eddigieket. Úgy éreztem megtaláltam azt az embert, akinek ajkai tökéletesen illeszkednek az enyémekre. A csók lassú volt, de szenvedélyes. 

- Szeretlek - mondtam neki, mire elmosolyodott, és válaszul még egy apró csókot hagyott a számon. Majd felállt és elindult.

- Clarie, be kell mennem a stúdióba. Egy rendkívüli dolog miatt. Nem tudom mikor jövök, de biztos nem leszek sokáig. Addig vigyázz magadra- mondta az ajtóban állva.

- Jó, addig megleszek- mosolyogtam, majd ki is ment. Felálltam és besétáltam a nappaliba, és hanyatt vágódtam a kanapén.

Hova lett az ellenszenves csaj aki voltam? - gondolkodtam magamban.

- Hát szerelmes lett- mondtam magamnak majd elmosolyodtam. A távirányítóért nyúltam majd bekapcsoltam a hatalmas tévét. Megálltam az egyik nyomozós sorozatot adó csatornán és azt néztem.

1 óra múlva az órára pillantva láttam, hogy mindjárt dél. Kezdtem unatkozni. Annyi minden van ebben a házban, de ha egyedül vagyok nem számít sokat. Felkeltem és elhatároztam hogy kimegyek a medencébe, de útközben megrezgett a telefonom, és jött egy smsm-em, ismeretlen számtól.

" Egyedül vagy otthon? H.S. xx"

Na most nem volt nehéz kitalálni, hogy kit takar a monogram. Nem hiszem el, hogy komolyan LA-ba utazott.

Az orrnyergemet kezdtem masszírozni és gondolkoztam azon, mit fogok válaszolni. Jobb lenne tisztázni vele a dolgokat, így írtam neki.

" Igen."

Egy szavas válaszomra hamar reagált.

" Mindjárt ott vagyok. xx"

Visszamentem a nappaliba és azon gondolkoztam, mit fogok neki mondani ha betoppan. Határozottan utasítsam el, vagy csak finoman ajánljak fel barátságot? 20 perc várakozás után megszólalt a csengő. Szinte biztos voltam benne hogy Harry az. Odamentem az ajtóhoz majd kitártam, de amint megláttam hogy nem Ő az, megijedtem.

- Justin? Hogy hogy máris itt vagy? - ideges voltam.

- Hát mondtam hogy rendkívüli dologról van szó- mondta mosolyogva.

- Ő...oké. Figyelj Justin, most mondok valamit, de ne akadj ki. Ide fog jön...- nem tudtam befejezni,mert Harry hangját hallottam meg Justin háta mögül, azt hittem, ott helyben megölöm magam.

- Azt mondtad egyedül vagy Clarie. De amúgy szia Justin- mondta kicsit zavartan Harry.

- Te meg mit keresel itt? - fordult meg idegesen Justin.

- Hé, haver, nyugi. Csak Clarhez jöttem. Mi van veled? - mondta Harry értetlenkedve.

- Azt nem hinném - kezdte kitolni a göndört az ajtón Justin, és mérgesen rám nézett.

- Hé hé hé! Mi a franc ütött beléd? - lökte le Justin kezét magáról.

- Srácok,kérlek nyugodjatok le! Justin, ez nem az aminek látszik. Csak beszélni akartam Harryvel- magyaráztam Justinnak.

- Aha, beszélni. 

Láttam Justinon hogy nagyon kikészült. Harry már nem szólalt meg.

- Kérlek, higgy nekem. Nincs köztünk semmi - mondtam.

- Szóval nincs köztünk semmi, Clarie? És a csókok? - kérdezte Harry kétségbeesetten.

- Mi van? - kezdett ordítani velem Justin.

- Ajj. Srácok, nem értitek. Had magyarázzam meg!- már a sírás határán voltam. Harry csalódottan hátrált a kocsija felé.

- Válassz Clar, válassz! - mondta Harry.

Húzzál már el Styles- kiabált Justin. Harry még utoljára rám nézett, megrázta a fejét majd beszállt a kocsijába és gyorsan elhajtott.

- Justin, hallgass meg!- kérleltem őt.

- Nem érdekel Clarie. Nem érdekelsz- javította ki magát majd felrohant az emeletre, a szobájába. Utána futottam de az orrom előtt csapta be az ajtót. Nem bírtam már. Kitört belőlem a sírás. Dörömböltem az ajtaján.

- Justin, kérlek!- mondtam zihálva.

- Nem érdekelsz. Menj el- mondta és hallottam a hangján, hogy mindjárt belőle is kitör a sírás.

- Justin, ne, kérlek! Félre értetted- mondtam a könnyeimmel küszködve.

- Menj el....Csak kérlek. Menj el!- kiabálta ki a szobából. Sírva és csalódottan futottam le, majd ki a házból. A könnyeim patakzottak. Csak futottam céltalanul, majd inkább irányt váltottam és Apám házába igyekeztem. Miért? Miért alakul mindig ilyen szarul az életem?